Elemek
Elemek A g. sztoikheion fordítására használt kifejezés. Alapjelentése: sor, a sornak egy tagja; ha önálló formában szerepel, valamint a kezdethez tartozó, alapvető dolog, a legkisebb egység. Az elem tehát valaminek olyan legkisebb alkotórésze, amelynek sokaságából adódik, épül fel az egész, ill., amelyhez az egésznek felbontásával jutunk. A négy őselem egyes ókori filozófusok szerint a világot alkotó négy ősanyag: a tűz, a víz, föld, levegő, később hozzájuk sorolták az étert is, mint az isteni szféra anyagát. Az elem jelenti az alapvető ismeretet a tudományban, művészetben, mesterségekben. A kozmikus elemek megszemélyesítése nyomán jelentette e fogalom többes számú formája azokat az istenségeket, amelyek az ember és a világ sorsát meghatározzák. A különböző filozófiai és vallási irányzatokban egyaránt jelentős szerepet tulajdonítottak az elemeknek. Az elemek keveredéséből állt elő a világ jelenségeinek végtelen gazdagsága. Az elemek eredeti egyensúlyának megbomlása katasztrófát, árvizet, tűzvészt, szárazságot von maga után.
Az ÚSZ-ben a fogalom értelme nem asztrológiai, hanem kozmológiai. Jelentése: alapelem.
A Gal 4,3-5 szerint a sztoikheia tou koszmou (világ elemei) azokat a tényezőket jelenti, amelyek a világ létét, az ember egzisztenciáját alapvetően meghatározzák, vagyis a keresztyénség előtti vallások alapelemei. Így tartozik e fogalom jelentéstartalmához a Tóra, másrészt azoknak a nem igazi isteneknek a világa, amelyeknek a levél címzettjei szolgáltak (4,8k). Ebben az összefüggésben »a világ elemei« meghatározása »szegény«, »gyenge«, »erőtlen«. E két ÚSZ-i helyen az összefüggés azt hangsúlyozza, ami Izráel és a népek vallásában közös. Mindkét esetben az hangsúlyos, hogy az ember kezdetleges dolgok szolgaságában élt. Pál itt a Tóráról ugyanúgy nyilatkozik, mint a különböző keresztyénség előtti vallások alapelemeiről.
A Kol 2,6-3,4-ben ugyanazt a kifejezést használja Pál, mint a Gal 4-ben, azonban ebben az összefüggésben a kolosséi filozófia tanítása determinálja a fogalom jelentését, valamint azok az emberi hagyományok, amelyek elégtelenek ahhoz, hogy az emberi lét hordozói legyenek, a Krisztusban adott teljességnek legfeljebb csak az árnyékai. Krisztus a törvény rendelkezéseitől ugyanúgy megszabadított, mint a keresztyénség előtti és rajta kívüli vallások egyéb elemeitől.
A 2Pt 3,10.12-ben a fogalom jelentése a korabeli, széles körben ismert elemekről szóló tanítás értelmében őselem és a csillagok. Ezeknek a léte véges, és funkciójuk e világ rendjéhez kötött, ideiglenes.
A Zsid 5,12-ben olyan alapelemekről van szó, amelyek a keresztyénség kezdetéhez, az alapvetéshez szükséges dolgokhoz tartoznak. Az alapvetéshez szükséges tanítás elemei, a hitre ébresztő igehirdetést követő tanítói munka első fázisához tartozó ismeretek, és az alapvetést jelző külső jelek, ill. jegyek.
LSK
