Elóhista

Full text search

Elóhista 1. A Pent egyik feltételezett irodalmi forrása. Nevét onnan kapta, hogy az 'elóhim istennevet használja (szemben a tetragrammatonnal). E forrás az őstörténet nélkül, az ősatyák korától kiindulva vizsgálja Izráel történetét (1Móz 15) a honfoglalásig; a forrás elejéről kétségkívül hiányzik a bevezetés, vége pedig vitatott a szakirodalomban. Ez okból, valamint a forrás belső egységének kételyéből kifolyólag szoktak inkább forrástöredékről beszélni az Elóhista esetében.
Jóllehet a forrástöredékhez tartozó szövegek jó része vitatott, a tudomány mai állása szerint az Elóhista anyagát a következő részekben találjuk: 1Móz 15; 20-22; 24-27; 39-50; 2Móz 1-14; 17-20; 23–24; 31-33; 4Móz 11-14; 20-24; 32; 5Móz 31; 5Móz 34. (Az egyes interpolációktól e fölsorolás eltekint.) A klasszikus forráselmélet ezt az elhatárolást a Jahvistától az Elóhim istennév használatán kívül más stiláris sajátosságokban látja: az Elóhista emórit mond, ahol a Jahvista kánaánit, Hórebet, ahol a Jahvista Sínait, 'ama-t ír a jahvista sifha helyett stb.
Az elóhista irat keletkezési helyéül Bétel jelentőségének hangsúlyozása miatt az É-i országrészre (esetleg Efraimra) szoktak utalni, igaz, ez vitatott. Keletkezési idejének közelebbi meghatározása igen nehéz, mivel alig van hozzá támpont. Terminus ad quem föltétlenül a deuteronomista redakció (Kr. e. 6. szd.), míg a prófétai irodalom nagyméretű befolyása nem engedi, hogy a Kr. e. 8. szd. kezdeténél előbbre keltezzük e művet.
Az elóhista forrástöredék teológiai sajátosságai éppoly bizonytalanok, mint elhatárolása, keletkezési ideje és helye. Az alábbi jellegzetességek is állandó kritika tárgyát képezik:
Jellemző az Elóhistára az álom kijelentéshordozó jellegének hangsúlyozása (vö. 1Móz 28,11-22); különösen feltűnő az erkölcsi érzékre történő appellálás (2Móz 1,15kk); jellemző motívum a kánaáni vallás elleni polémia is.
Az Elóhista szellemtörténeti elhelyezésekor a prófétasággal való rokonságra szoktak utalni. Ennek része, hogy különös teológiai hangsúlyt kap az elhívás (szemben a kiválasztással, amelynek jelentőségét ugyan nem tagadja az Elóhista, de nem is hangsúlyozza ilyen mértékben), ld. pl. József vagy Mózes elhívástörténetét. Központi kérdés számára az utódok (és így: elődök) tárgyalása; így kapcsolódhat a Bétel-ciklus az ábrahámi örökséghez (1Móz 35,12). Jellemző a heves polémia az idegen istenek ellen (1Móz 35,2.4), ami szintén prófétai ihletésre utal. A 2Móz Mózes alakjából karizmatikus vezetőt csinál, a Bír-hoz hasonlóan.
Az 'elóhim istennév kiválasztásánál szívesen gondolnak arra, hogy az Elóhista univerzális módon minden isten fölé emeli Jahvét; polémiája nem Baal és Jahve párharca, hanem az absztraktum celóhim minden földöntúli lény fölé emelése. Izráel Istene mindenhol (a fáraó előtt éppúgy, mint a kánaáni népekkel való harcban) a legnagyobb Isten; e mozzanat henoteisztikus jellege elvitathatatlan.
A forráselmélet szerint a Jahvistát és az Elóhistát egy redakció dolgozta egybe (»Jehovista«; példaként ld. a József-ciklust). Ha ilyen volt, úgy ez bizonnyal az É-i országrész pusztulása után, de a D-i eleste előtt lehetett. E redakció jellemzője a nemzeti öntudat.
2. A Zsolt egyik redakciója, amely - mint azt néhány zsoltár-dublett, így pl. 14 = 53 mutatja a tetragrammatont az 'elóhim istennévvel helyettesítette. E redakció a 42-83. zsoltárokat érintette. (Ld. még MÓZES ÖT KÖNYVE).
KaI

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi