Eufrátesz
Eufrátesz Elő-Ázsia legnagyobb folyója. Az Ararát környéki magas hegyláncban Arszaniász és Erzerum táján két ágból ered. Miután ezek egyesülnek, áttöri a Taurusz hegységet és kilép a mezopotámiai síkságra. ÉNY-ról DK-re folyik. Bagdadnál kb. 35 km-re közelíti meg a Tigrist, de csak Kurnánál egyesülnek. Aztán a két folyó Satt el Arab néven a Perzsa-öbölbe ömlik. Amikor még külön ömlöttek a tengerbe, az öböl É-ra felnyúlt. Azóta a folyók lehordott homokjától a szárazföld D-re terjedt.
Jelenleg 2899 km hosszával Elő-Ázsia leghosszabb folyója, amely a torkolatánál 360 m széles és 18 m mély. Az Ókorban számtalan csatornát táplált a vize, az öntözést segítve. Ezekre a csatornákra gondol a Zsolt 137,1, és egyik ilyen csatorna lehetett a Kebár folyó (Ez 1,1).
Az ÓSZ először az éden-kerti történetben említi, az Édenből kifolyó negyedik folyó az Eufrátesz (1Móz 2,14). Az ÓSZ általában a »nagy folyam«-ként beszél róla (1Móz 15,18). A B-i korban a Tigris és az Eufrátesz még külön ömlött a Perzsa-öbölbe. A történelem folyamán az Eufrátesz medre áthelyeződött, ennek folytán több város (Sippar, Nippur, Uruk, Ur, Bábel stb.) nem fekszik többé a partján. Volt idő, amikor ez volt Egyiptom É-i határa (2Kir 24,7). Izráel népe eddig terjedőnek tekintette az ígéret földjét, amelyet Isten Ábrahámnak (1Móz 15,18), Mózesnek ígért (Józs 1,4). Eddig terjeszkedett Rúben törzse (1Krón 5,9) és ez lehetett Dávid birodalmának a K-i határa is (Zsolt 72,8; Ézs 27,12). Ezt ígéri Isten arra az időre, amikor eljön a Messiás és megvalósítja a maga országát (Zak 9,10; Mik 7,12). Ez volt a határa a szeleukidák birodalmának (1Makk 3,32; 8,8) és később ezt tekintették a Római Birodalom határának is. Az ÚSZ is a messiási korban említi (Jel 9,14; 16,12).
Partjai mellett a legnagyobb város Babilon volt. Másik fontos hely volt a régi hettita főváros: Karkemis, amelynek határában zajlott a nagy csata Kr. e. 605-ben a Nebukadneccar vezette káldeusok és Nékó fáraó egyiptomi serege között.
BF
