Fáradozás
Fáradozás Az életünk során tanúsított fáradságos munkálkodás, igyekezet, erőfeszítés, mely egyaránt lehet testi és lelki, és ami tulajdonképpen hozzátartozik az ember életéhez (Zsolt 90,10; Mal 1,13; 2Kor 11,27). Sőt mondhatjuk, hogy ez az ember hivatása, rendeltetése ezen a földön (1Móz 2,15; 2Móz 20,9; Lk 13,14; Jn 5,17; 1Thessz 4,11; 2Thessz 3,10). Az ember fáradozásának alapja az a tény, hogy Isten is állandóan fáradozik a világ érdekében (Ézs 40,28; Jn 5,17).
Jelenthet azonban egyszerűen olyan erőfeszítést is, mely valamely konkrét feladat végrehajtásához tartozik (Lk 5,5; Gal 4,11; Kol 4,13; 1Thessz 1,3; 2,9; 1Tim 4,10; Jel 2,2). Ugyanezzel a szóval sokszor az apostoli szolgálatot is jelöli a B (Róm 12,11; 16,6.12; 1Kor 15,10; 16,16; 2Kor 6,5; 10,15; 11,23; Fil 2,16; Kol 1,28k; 1Thessz 5,12).
Az embernek nemcsak a földi javakért kell fáradoznia, hanem mennyei, elveszíthetetlen kincsekért is (Mt 6,19kk; 16,26; Jn 6,27).
Isten fáradozásáról azt olvashatjuk, hogy az nem hiábavaló (Ézs 55,11) - ugyanakkor az ember fáradozása sokszor nem hoz eredményt, sőt teljesen hiábavalónak tűnik (Préd 1,3.8; 2,11; 3,13; 4,8; Ézs 49,4; Lk 5,5). Ennek az lehet a magyarázata, hogy a hiábavaló fáradozás esetenként Isten büntetése (Préd 2,26).
Miután azonban az ember Isten kiválasztottja, és Krisztus győzött a bűn és halál felett, a keresztyén ember alapvető meggyőződése, hogy munkája, fáradozása nem hiábavaló az Úrban (1Kor 15,58) és reméli azt, hogy eljön az az idő, amikor megszűnik a fáradozás (Jel 14,13).
HP
