Fecsegés
Fecsegés A haszontalan, tartalmatlan üres beszédet nevezzük így. A fecsegő ember komolytalanul, megfontolás nélkül, olykor puszta időtöltésből beszél, leginkább feleslegesen és sokat.
Az ÓSZ h. szava: bad, melyet B-fordításunk többféleképpen ad vissza: csaló (Ézs 44,25), hazug (Jer 50,36), üres hencegő (Ézs 16,6). Jóbnak a fecsegését veti szemére Cófár (Jób 11,3), Jeremiás pedig a Móáb hazug fecsegését jegyezte fel (Jer 48,30).
Az ÚSZ mataiologiá-nak nevezi a fecsegést, s mataiologosz-nak a fecsegőt. A mataiosz szó hibát, vétséget jelent elsősorban, s ehhez kapcsoltan olyan beszédet, melynek sem oka, sem hatása nem valódi, ezért koholt, csaló és alaptalan. A mataiosz és származékszavai kezdettől fogva az emberre irányulnak, aki az isteni és az emberi mértéknek nem felel meg. Csaló az ilyen, aki gonoszul, balgatagon és céltalanul él. A szócsoport 11-szer fordul elő az ÚSZ-ben, leggyakoribb a páli levelekben.
A pásztori levelekben legtöbbször a hamis tanítók gyümölcstelen, vagy éppen nagyon is rossz gyümölcsöt termő vitatkozásait nevezik fecsegésnek. Ezek az emberek üres fecsegésre adták magukat (1Tim 1,6), azaz nem a megfelelő módon szólottak Isten dolgairól, hanem szentségtörő ostoba mondákat (1Tim 4,7), üres beszédeket (1Tim 6,20) mondtak. Olykor nemcsak a hamis tanítók, hanem a gyülekezet özvegyei is hasonló időtöltéssel jártak házról házra (1Tim 5,13).
Keresztyén ember számára a fecsegést nem engedi meg az Ige, tilos a rossz szó (Ef 4,29), az ostoba és a gyalázatos beszéd (Ef 5,4; Kol 3,8). Üres fecsegés marad minden beszédünk, ha hiányzik belőle a tiszta szívből való szeretet, a jó lelkiismeret és a képmutatás nélküli hit (2Pt 2,18).
DJ
