Fejkendő
Fejkendő A régi egyiptomi ábrázolások az izráelitákat legtöbbször hajadonfővel, vagy keskeny hajlekötő szalaggal, olykor lapos keskeny sapkával, az asszír ábrázolások hegyes, a fület szabadon hagyó, kivágott sapkával mutatják. Az ÓSZ egyik h. szava (pö'ér) valószínűleg a férfiak és nők által hordott háromszögletű kendőt jelentette, amely a nyakat is takarta (Ézs 3,23; Ez 24,17.23). De ezzel a szóval említi a vőlegény fejdíszét is (Ézs 61,3.10), valamint a főpap turbánszerű süvegét (2Móz 39,28). Valószínűleg egy meglehetősen nagy kendőt jelent, amelyet turbánszerűen tekertek fel a fejre, a Jób 29,14; Zak 3,5-ben használt szó. Királyok is viselték ezt a fejfedőt (Ézs 62,3; Ez 21,31) és Jeruzsálem asszonyai is (Ézs 3,23).
Ugyancsak fejkendő lehetett a Lk 19,20; Jn 11,44; 20,7; ApCsel 19,12 helyeken említett kendő. A főpapnak egy másik fejfedőjét említi a 2Móz 28,4 és a babiloni lovasok fejkendős harci fejdíszét az Ez 23,15. Az előkelő asszonyok díszes öltözetéhez hozzátartozott a FÁTYOL is (Ézs 3,19), ami egyébként a B-i időkben nem volt kötelező viselete a nőknek Izráelben. A korinthusi gyülekezet asszonyait csak a szükséges alázatra inti az apostol az ismert rendelkezéseivel (1Kor 11,2kk).
