Felirat
Felirat Az ókori Közel-K irodalmának sajátos része. Szerzője, készíttetője a nyilvánosságnak vagy az utókornak szánta. A B-i kortörténet egyik felbecsülhetetlen értékű forrása. Bár sokszor szépítő vagy propagandisztikus célzatú, értékes kiegészítője a pusztán irodalmi érdekű alkotásoknak vallási, tudományos szövegeknek, vagy az emberek szűkebb körét érintő írott emlékeknek (levelek, szerződések).
Terjedelme, tartalma rendkívül változatos. Lehet egy-két szó vagy sok száz. Az egyiptomi sírkamrák falát festés, a középületek külső falfelületét domborművek borították. A díszes hieroglifák (azonos stílusban festve vagy kifaragva) nemcsak magyarázzák, hanem ki is egészítik a díszítéseket. A mezopotámiai domborműveket is kísérik, nemcsak a sima felületeken, a képeken is átmennek. Hegyek szikláiba, felállított sztélékbe, agyagprizmákba, szobrokba, pecsétekre, edényekre, később pénzekre vésték.
A sírfelirat a sír lakójának nevétől az életéről szóló beszámolóig terjedhet. A királyok tetteiket, vagy az általuk alkotott törvényeket adják tudtul. A pecsétek a tulajdonos nevét, rangját, az edények az igazgatási központokat (ahova az edényben szállított árut, adót vinni kellett) jelölik.
Mivel a nagy nyilvánossághoz szólnak, néha többnyelvűek, így hozzásegítettek ismeretlen nyelvek megfejtéséhez. Vannak nyelvek, amelyeknek emlékei zömmel csak feliratokban maradtak ránk.
