Félrevezetés
Félrevezetés Olyan cselekedet, beszéd, melynek már a szándéka is hamis, tisztátalan indítékú.
1. Az ÓSZ tiltja ezt a cselekedetet (5Móz 27,18), ill. más esetben egy bizonyos tett félrevezetés jellegét hangsúlyozza (Péld 16,29; 24,28; 29,10).
2. Az embert bálványai is tévútra vezethetik (Ám 2,4), de ugyanígy félrevezetheti más ember is (Bír 16,5; Ézs 19,13).
3. Néha Isten akarata és szándéka a félrevezetés; ilyen módon bünteti a vétkes embert, királyt, országot is (Ézs 19,14; 30,28; 1Kir 22,20-22).
4. Jézus és az apostoli levelek óvnak attól, hogy az ember hagyja magát megcsalni, félrevezetni (Mt 24,4; 2Thessz 2,3).
5. Jézus elítélésében is szerepelt az a vád, hogy félrevezeti a sokaságot (Lk 23,2.24). A Jn 7,12 és 7,47 szerint már munkássága kezdetén így ítélték meg egyesek.
