Felruház
Felruház H. labas = felöltözködik. Ősi, minden sémita nyelvben előforduló fogalom. Az ÓSZ-i korban az Izráelt körülvevő világban részben metaforikus értelemben is használatos volt. A bgd gyökkel együtt gyakran: felruház valamivel a kifejezés jelentése. Más szavakkal összekapcsolva módosul az alapjelentése. Alap- ill. szó szerinti jelentése: »a mezítelen felöltöztetése« (Ézs 58,7; Ez 18,7; Mt 25,36-46). Ezeken a helyeken a mezítelenek felruházása szociáletikai tartalmú és teológiai jelentőségű cselekedet, melynek az elmaradása az Isten országából való kizáratást vonja maga után. Magában foglalja a szó a mindennapi ruházatból (1Móz 28,20; Ézs 4,1; Hag 1,6; 2Krón 28,15) a gyászviseletbe (2Sám 14,2; Jón 3,5; Eszt 4,1), a fényűző (Ézs 52,1; Jer 4,30; Eszt 5,1; 6,8) vagy kultikus öltözetbe (2Móz 29,30) való felöltöztetést, a prófétai köntös (Zak 13,4) és a harcos páncéljának a felöltését (Jer 46,4). Képes értelemben - különösen a költői alkotásokban - Isten a boszszúállást, mint ruhát ölti magára (Ézs 59,17), a Zsolt 104,2-ben pedig fenségbe és méltóságba öltözik. Ézs 51,9-52,1-ben fenséggel, Zsolt 93-ban pompával és fenséggel ruházza fel a benne bízókat Isten. Zsolt 109,19-29-ben az imádkozó azt kéri, hogy ellenségét Isten átokkal burkolja be, mint valami köntössel. Isten üdvösségbe (Ézs 61,10; Zsolt 132,16), vagy szégyenbe (Zsolt 132,18; 35,26; 109,29; Jób 8,22), átokba (Zsolt 109,18), szorongattatásba, rémületbe öltöztet (Ez 7,27; 26,16). Ugyancsak képes kifejezés, bár nehezebben érthető: a Sion a fogságból hazatérőkkel, mint ékességgel lesz felöltöztetve (Ézs 49,18), a hegyoldal pedig juhnyájakkal (Zsolt 65,14; Ézs 14,19). Átvitt értelemben: befed, beborít. Ézs 50,3: a hegyeket sötétségbe öltözteti; Jób 7,5 a halálról így szól: testem rothadásba öltözik. A földnek felhőkkel való körülvevését is felruházásnak nevezi a B. A szónak speciális jelentése a felövezés: 3Móz 8,7. Képes alkalmazása: a halmokat ujjongással övezi fel (Zsolt 65,13), Péld 31,17-ben a derék asszony erővel övezi fel magát. Istenre vonatkoztatva: Zsolt 76,11-ben erővel övezi fel magát (vö. 1Sám 2,4; 2Sám 22,40; Zsolt 18,33.40). Isten hatalommal övezi fel a királyt (Zsolt 30,12); az imádkozó örömmel övezi fel magát (Zsolt 93,1). Van levetkőztetni (3Móz 6,4; 16,23; Ez 26,16; 44,19) és mezítelennek lenni jelentése is (1Móz 2,25; 3,7.10.11).
SzB
