Fiúság
Fiúság A kifejezést kizárólag vallási értelemben vizsgáljuk, megkülönböztetve a FIÚ vagy az ISTEN FIA fogalmaktól. A kifejezés tartalma onnan ered, hogy Isten is atya, sőt az ő atyasága minden más atyaság forrása (Ef 3,14k). Istennek is, mint atyának vannak fiai, az ÓSZ-ben, mindenekelőtt Izráel, Isten népe (2Móz 4,22; Hós 11,1). Az az ígéret Dávid utódjának, hogy »Atyja leszek és ő fiam lesz« (2Sám 7,14). Ez később a dávidházi királyokra is vonatkozik, de valójában csak Jézus Krisztusban teljesedik be (Zsid 1,5kk). Innen ered az ÚSZ-i szóhasználat, hogy csak Jézus Krisztus Isten fia (hüiosz), a hívők ellenben Isten gyermekei (tekna).
A késői zsidóságban, az intertestamentális korban bontakozott ki az a hit, hogy nemcsak Izráel népe mint közösség, hanem minden egyes izraelita, mint Ábrahám magvából származott utód, az ÓSZ-i ígéretek örököse (vö. Róm 9,5). Jézus ezzel szemben elválasztja a fiúságot az Ábrahámtól való testi származástól (Jn 8,37.41.44). Csak az, aki Ábrahám cselekedeteit cselekszi, vagyis, aki az ő hite szerint él, lehet Ábrahám fia, aki Krisztust Isten Fiának elfogadja (Zsid 2,16), azé a fiúság, azaz az Isten fiainak szóló ígéretek.
Az ev ígérete az, hogy mindazok, akik Krisztust hittel elfogadják, Isten fiaivá és gyermekeivé lesznek (Jn 1,12-13; Gal 3,26), egyben azonban Ábrahám igazi fiaivá is. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy Istennek az egész világon szétszórt gyermekeit összegyűjtse (Jn 11,51-52).
Az apostoli levelek azt hirdetik, hogy aki megtér Krisztushoz, az elnyeri a fiúságot (hüiotheszian apolabein), vö. Gal 4,5; Ef 1.5. A Lélek, akit a megtértek elnyernek, a »Fiúság Lelke« (pneuma hüiothesziász, vö. Róm 8,15). Ez szemben áll a szolgaság lelkével, amely a hívőkben a megtérés előtt munkálkodott, amikor a bűnnek szolgáltak; »Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság (hüiotheszia) lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba! Atyánk!« Az ily módon fiakká lettek arra rendeltettek, hogy Krisztus képmását öltsék magukra (Róm 8,29). Jézus Krisztus az »elsőszülött« a sok testvér között (Róm 8,29), akik arra hívattak, hogy vele »örököstársak« legyenek (Róm 8,17). Ezeket eleve elrendelte, elhívta és meg is fogja dicsőíteni (Róm 8,30). A fiúság valójában akkor nyer teljes beteljesedést, ha eljön a megváltás órája, az üdvösség, testünk megváltása: »...akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására« (Róm 8,23).
KE
