Fog
Fog (megfog, megragad) Kézzel valamit vagy valakit megragad, valamibe belekapaszkodik. A h. 'hz, tpsz, tmk, lkh, hzg és a g. zógrein, piazein, kratein stb. fordításaiként állanak a B-ban.
Ábrahám a szarvánál fogja meg a kost, hogy fia helyett feláldozza (1Móz 22,13). Jákób születésekor ikertestvérének, Ézsaunak a sarkába kapaszkodik (1Móz 25,26); Mózes a kígyóvá változott botot farkánál ragadja meg (2Móz 4,4); Sámson megragadja és kiszakítja Gáza városkapuját (Bír 16,3). Uzzá halálát az okozta, hogy megfogta a megbillenni látszó szövetségládát (2Sám 6,6k; 1Krón 13,9); üdvözlés és testvércsók alkalmával az izráeli férfiak megfogták egymás szakállát (2Sám 20,9; az oltár szarvainak megragadása oltalmat jelentett az üldözött számára (1Kir 1,51); az üldözött ellenség elfogása (Bír 1,6; 12,6; 2Sám 2,21; Zsolt 56,1). Átvitt értelemben félelem, harag, gyöngeség, fájdalom fogja el az embert (2Móz 15,15; 2Sám 1,9; Ézs 13,8; 21,3k; Jer 49,24; Zsolt 48,7).
Isten fogja az övéi jobb kezét (Zsolt 73,23; vö. Ézs 41,10; 42,1; Zsolt 16,5; 41,13; 63,9; 139,10).
Jézus azt ígéri Péternek: »Ne félj, mostantól kezdve embereket fogsz« (Lk 5,10); Jézus feltámadása után a tanítványok elmennek halászni, »de azon az éjszakán semmit sem fogtak« (Jn 21,3); ugyancsak Jézusról olvassuk: »Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól« (Mt 21,46), végül megegyeztek, hogy »Jézust csellel elfogják és megölik«; kémeket küldtek Jézus után, akik igazaknak tettették magukat, »hogy saját szavával fogják meg« (Lk 20,20); Jn arról ír, hogy »némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem tette rá a kezét« (Jn 7,44).
BF
