Genízá
Genízá Perzsa nyelvből átvett arám formájú kölcsönszó: gönaz = összegyűjt, raktároz; ebből passzív (pöil) nőnemű particípium: genízá = az összegyűjtött, a raktárba került; a raktár. A genízában őrizték a használat folyamán elkopott és olvashatatlanná vált tóratekercseket, a szent iratok töredékeit, majd egyéb vallásos szövegeket is azért, mert Isten nevét tartalmazták. Sőt a templom felszereléséhez tartozó szent tárgyakat és eretnek iratokat is a genízában őrizték. A szent iratok őrzésének az volt a célja, hogy megvédjék azokat a meggyalázástól; az eretnek iratokat pedig ilyen módon vonták ki a forgalomból. A zsinagógákban a középkorban a genízá helye a szószék alatt (szószék = Almemor, kathedra demóse = hé Moüszeósz Kathedra, Mózes széke), a pincében, a padláson vagy a falban volt (azaz: az iratokat befalazták). Időközönként az iratokat kivették a genízából és eltemették. Ez ünnepélyes aktus volt. Egy-egy genízá feltárása és az iratok megfejtése nagy lépéssel vitte előre a tudományt. Ilyen volt a 19. szd. végén a kairói genízá feltárása, melyből kb. kétszázötvenezer irat került elő, köztük pl. Sirák könyve kétharmad részének eredeti h. szövege, a Damaszkusz-irat, az Ebjátár-tekercs és sok-sok egyéb irat, melyek Európa és Amerika legnagyobb könyvtáraiba kerültek. Az iratok B-i, exegetikai, liturgiai és talmudi tartalmúak. Nyelvük h., arám, arab, samaritánus és g. (Ld. még ZSINAGÓGA)
