Gőg
Gőg Isten akaratával ellenkező emberi magatartás. Jelentéstartalma azonos az elbizakodottságéval (ld. ELBIZAKODIK). A gőgös viselkedés elutasításának teológiai indoka abban van, hogy az öntelt, gőgös ember csupán önmagára tekint - ebben benne értendő ez is: nincs másra tekintettel - s számításaiból teljesen kimarad a teremtő, gondviselő, megváltó Isten. Ebből eredően csak magára támaszkodik, s önmagával büszkélkedik, ahelyett hogy Istenben bízna, csak Rá hagyatkozna, s az Ő kegyelmével és hűségével dicsekedne (Jer 9,23).
Gyakran tesz gőgössé, elbizakodottá az erő, a hatalom (3Móz 26,1-19; Ézs 13,11), a gazdagság (1Tim 6,17), az okosság (Róm 11,25), a külső jó megjelenés (Ézs 3,16k), a hamis kegyesség (1Kor 4,7; 2Kor 5,12; Jak 3,14).
Isten elítéli mind a vele, mind pedig az embertársakkal szemben megnyilvánuló gőgöt, kevélységet és megalázza a fölfuvalkodottakat (Péld 3,33k; 16,5; Jer 13,9; Ez 7,20; Ám 6,8; Róm 1,30; 1Pt 5,5).
