Gyertyatartó
Gyertyatartó Tartóállvány, amire egy vagy több mécsest helyeztek (h. menórá, g. lükhnia).
A profán élet területén nélkülözhetetlenül hozzátartozott a ház felszereléséhez (2Kir 4,10; Dán 5,5; Mt 5,15). Egyszerű és díszes kivitelben, olcsó és értékes anyagból egyaránt készítették.
Kultuszi vonatkozásban legnevezetesebb a szent sátor, majd a templom céljára készített gyertyatartó. A szent sátor céljára készített gyertyatartó mintáját Isten a hegyen mutatta meg Mózesnek (2Móz 25,31-40). Színaranyból kellett egy darabban kiönteni. Törzséből félkör alakban 3-3 kar emelkedett ki úgy, hogy mind egyforma magasságban végződött. A törzzsel együtt hét karja volt. Az oldalkarokat 3-3, a középsőt négy mandulavirág alakú kehely díszítette gömbbel és virággal. Felszereléséhez tartozott a hét mécses, továbbá a színaranyból készült koppantók és hamutartók. Mindehhez egy talentum színaranyat kellett felhasználni (2Móz 25,31kk). Gondozása a papok tiszte volt (2Móz 27,21). A szent sátor gyertyatartójának további története nem ismert. Az 1Kir 8,4 szerint a szent sátor minden felszerelését Jeruzsálembe vitték, de a gyertyatartóról külön nem esik szó, a templomban viszont tíz új gyertyatartó volt (1Kir 7,49). A fogság utáni templomban újra egy gyertyatartó volt, amit IV. Antiokhosz Epiphanész elrabolt (1Makk 1,23). Az új gyertyatartót Makkabeus Júdás készíttette (1Makk 4,49), amely a heródesi templom lerombolása után Rómába került. További sorsa ismeretlen. A késői zsidóság korában a zsinagógákban a tóraszekrény két oldalán állt egy-egy hétkarú gyertyatartó (vö. Zak 4,2k).
Jelképes értelemben is előfordul a B-ban. A Mt 5,15-ben az istenfélőket, a Jel 1,12k.20; 2,1.5-ben a gyülekezetet jelképezi.
NA
