Gyűrű
Gyűrű Ékszer, hatalmi jelvény, okirat-hitelesítő eszköz, textíliákat összefogó karika. Az ÓSZ-ben egyik formája a tabacat = pecsétgyűrű, általános értelemben: gyűrű. Férfiak hordták az ujjukon, főként uralkodók (Eszt 3,10.12; 8,2.8). A háborúban olyan hadizsákmánynak tekintették, amit az Úrnak áldozatként ajánlottak fel (4Móz 31,50). A megítélt luxus jele Ézs 3,21-ben. Függöny vagy rúdtartó karikaként szerepel a szentélyben (2Móz 26,29; 27,4.7), a szent ládán és felszereléseken (2Móz 25,12.14-15; 28,23-24; 30,4). - A másik h. szó: ecöádáh - hajlított bot, karika, karkötő, karperec. Saul király hordott karkötőt (2Sám 1,10). A harmadik kifejezés a nezem, állatok és emberek orrába, ill. emberi fülbe való karika (Jób 42,11). Az IZMAELITÁKra volt jellemző viselet (Bír 8,24-26). - Végül a hótám olyan pecsét vagy pecsétgyűrű, amit a nyakra (1Móz 38,18) vagy kézfejre (Jer 22,24) kötött láncon viseltek. - Az ÚSZ-ben a daktülosz (= gyűrű) a méltóság, a fiúvá fogadtatás jelvénye, pecsétje. A szphragisz = pecsétgyűrű. A páli iratokban az igazságot (Róm 4,11), az apostoli szolgálatot (1Kor 9,2) és az isteni fundamentumot hitelesítő pecsétről olvashatunk (2Tim 2,19; vö. Jel 5,1-9).
Habakuk Próféta (ld. Habakuk könyve)
