Hadijelvény
Hadijelvény A hadsereg számára az egybegyülekezés helyének (Ézs 5,26), valamint a felvonulás és a támadás irányának (Jer 51,12) megadására, kitűzésére szolgál. A hadsereg vezérei a hadijelvény közelében helyezkednek el (Ézs 31,9).
Izráel a pusztai vándorlás során magával vitte a hadijelvényeket (4Móz 1,52; 2,2-34).
Külön hadijelvénnyel rendelkezett Izráel minden egyes törzse (4Móz 2,2). A törzsek pedig hármasával alkottak egy-egy osztagot - Izráel 12 törzse tehát 4 osztagot képezett -, melyek ugyancsak saját hadijelvénnyel rendelkeztek (4Móz 2,3.10.18.25; 10,4).
Különösen is háborús veszély esetén magas, a környezetből jól kiemelkedő helyre tűzték ki a hadijelvényt, többnyire domb-, ill. hegycsúcsra (Ézs 13,2; 18,3; 30,17), magas falra, erődítmény oromzatára (Jer 51,12).
Izráel Amálék felett aratott győzelme után Mózes oltárt épített Istennek és így nevezte el azt: »Az Úr az én hadijelvényem« (2Móz 17,15). Az istenségnek is - mint pl. Egyiptomban és Asszíriában - megvan a maga hadijelvénye (2Móz 17,9-12.15k). Az izráeli hadijelvények formájáról, külső megjelenéséről nem beszél a B. Föltehetően az asszír és egyiptomi hadijelvényekhez hasonlóan itt is póznára tűzött állatfigurákra kell gondolni. Az ókeresztyén művészet szívesen ábrázolta a feltámadott Jézust hadijelvénnyel (latinul labarum).
