Hágár
Hágár Sárának, Ábrahám feleségének, egyiptomi szolgálója (h. hagar, g. agar, agaré, »az egyiptomi«). A gyermektelen Sára, a kor szokásának megfelelően, mellékfeleségül adja Ábrahámnak, hogy az Ábrahám örökösére vonatkozó isteni ígéret (1Móz 15,4) beteljesedjék. Amikor azonban a várandós Hágár megvetéssel néz gyermektelen úrnőjére, az olyan keményen bánik vele, hogy el kell menekülnie (1Móz 16). Isten angyala azzal az ígérettel téríti vissza, hogy a születendő gyermek, Izmael, nagy nép őse lesz (16,10). Izmaelt anyjával együtt végképp elűzi Sára akkor, amikor saját gyermeke, Izsák, az isteni ígéret örököse megszületik (1Móz 17,21; 21,2.9-21). 1Móz 25,12 szerint Hágár Izmael tizenkét törzsének az ősanyja.
1Krón 5,10 említi a HAGRIakat, a Jordán K-i oldalán élő arab törzset. Ők nevükben őrzik a Hágártól való leszármazás emlékét. Saul idejében Rúben törzse igázta le őket. Ez az állapot egészen az É-i országrész pusztulásáig (Kr. e. 722) fennállott (vö. 1Krón 5,18-22). A Zsolt 83,7 Isten népének egyik ellenségeként említi őket.
Az ÚSZ-ben Pál apostol a Gal 4,21kk-ben Hágár és Sára gyermekeinek példáján mutatja be a törvény alatt élők és a Krisztus által hozott szabadságban élők helyzetét. Hágár gyermekei a törvény alatt vannak, test szerintiek, rabszolgák, a földi Jeruzsálem gyermekei, Sára gyermekei viszont a Lélek alatt vannak, az ígéret gyermekei, örökösök és a mennyei Jeruzsálem gyermekei. Pál ezzel a tipológiai értelmezéssel teljesen megváltoztatta a valóságos helyzetet, mivel Hágár lesz Isten régi szövetséges népének ősanyja, míg az új szövetséges népet, a Krisztusban hívők népét Sárától származtatja.
VG
