Haj
Haj Míg az ókori K egyes népeinél szokás volt, hogy a hajat részben vagy egészben leborotválják, Izráelben mindig dísznek, ékességnek tartották. De a kopaszság gúny tárgya is volt (2Kir 2,23). A szerelmes gyönyörködik kedvese hullámos, fekete hajában (Énekek 4,1; 5,2.11; 7,6). A férfiak meghatározott időközönként levágatták hajukat (2Sám 14,26), a gyász jeleként kopaszra borotváltatták fejüket (Ám 8,10; Ézs 3,24) a papok kivételével, akiknek a törvény tiltotta azt (3Móz 21,5). A férfiak is befonva viselték hajukat (Bír 16,13). A törvény tilt bizonyosfajta hajviseleteket (3Móz 19,27), a próféciák megvetően beszélnek a »körülnyírt hajúak«-ról (Jer 9,25; 25,23; 49,32). A papok nem járhatnak kibontott, vagy túl hosszú hajjal. Fejdíszük a haj összefogására szolgál (Ez 24,17.23). Nők számára a fejdísz vagy a turbán viselete egyet jelent a gőggel, a fennhéjázással (Ézs 3,20.23). Az izraelita asszonyok is ismerik a különféle, művészien bodorított frizurákat (2Kir 9,30; Ézs 3,24). Az ÚSZ a hellénista környezetben tiltja a divatos hajviseletet, a »hajfonogatást« (1Tim 2,9; 1Pt 3,3). Az istentiszteleten az asszonynak el kell takarnia haját, csak fedett fővel jelenhet meg (1Kor 11,5-15). A kibontott haj ugyanis a megszégyenítés jele (4Móz 5,18), vagy az önmagát megszégyenítő bűnbánat kifejezése (Lk 7,38.44). A haj elveszítése lehet Isten büntetése (Ézs 3,17). A fogadalmat tevő NÁZÍR mindaddig nem vágatja haját, amíg fogadalma tart (4Móz 6,5; 1Sám 1,11; Bír 13,5). Sámson ereje hajában rejlik. Levágásával elveszti erejét (vö. Bír 16,17). Átvitt értelemben a haj a teljességet, sokaságot jelenti (Zsolt 40,13; 69,5). Többször jelöl parányi mértéket (Bír 20,16), vagy jele az Isten atyai gondoskodásának (1Sám 14,45; 2Sám 14,11; 1Kir 1,52; Mt 10,30).
BG
