Hamis
Hamis A B elsőrenden nem valami morális vétséget ért alatta, hanem az Istentől elidegenedett ember állapotát, az ember istentelenségét, a bűn okozta belső fonákságát (Zsolt 5,7; 40,5; 58,4; 116,11; Ézs 28,15kk; Róm 1,25; 3,4). Ez az állapot pedig egyes cselekedetekben. Viselkedési, magatartási formákban lesz nyilvánvalóvá és az élet legkülönbözőbb területein jelentkezik. Az üzleti életben megjelennek a hamis mérlegek, ill. súlyok (Péld 11,1; Hós 12,8; Mik 6,11) - a jogszolgáltatás terén a hamis tanúvallomás (2Móz 20,16; Zsolt 27.12; Mt 26,9), valamint a hamis eskü (3Móz 19,12; Jer 5,2; Mt 5,33) az istentiszteleten és a kegyességi életben pedig a hamis istenek (Jer 16,19; ApCsel 14,15), a hazug lélek (1Kir 22,22), a hamis próféták (Ézs 9,14; Jer 5,31; 6,13k; 23,25k; Ez 22,28; Mt 7,15; 24,11; Mk 13,22; 1Jn 4,1); sőt HAMIS KRISZTUSOK, MESSIÁSok is (Mt 24,24; Mk 13,22; Jel 16,13), valamint hamis apostolok (2Kor 11,13) és áltestvérek (2Kor 11,26; Gal 2,4).
Minden hamisság Isten ítélete alá esik (2Móz 20,16; 3Móz 19,11). A hamisság különösen is a papok és próféták esetében minősül igen súlyos véteknek (Jer 6,13; 8,8; Ez 13,6kk).
