Hamis krisztusok
Hamis krisztusok A Mt 24,24 és a Mk 13,22 g. szövegében pszeudokhrisztoi azokat a személyeket jelenti, akik a végső időkben magukat Krisztusnak mondják, s olyan jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat.
Jézus utolsó jeruzsálemi beszédeinek egyike hívja fel a figyelmet a végső idők harci eseményeire. Arra figyelmeztet, hogy a hamis krisztusok együtt a HAMIS PRÓFÉTÁKkal úgy előjönnek ebben az időszakban, mint a vihart jelző madarak. Fellépésükkel, igényükkel megpróbálják megtéveszteni a gyülekezetet, amelyben felkínálják nagy jeleiket és csodáikat. Mt az 5Móz 13,2-4 (LXX) szövegében szereplő »dószouszin« szót használja, amelynek jelentése felkínál, tudtul ad. Nyilvánvalóan arra mutat, hogy ezek a csodák a messiási korra utaló jelet hordozzák magukban. Megismétlődik az, amit Jézus a Hegyi Beszéd végén mondott (7,22). A nagy jelek említésével Mt és Mk azok veszélyességét, gyülekezetet megtévesztő varázsát hangsúlyozza. Az idézet Mózestől pedig azt, hogy a csoda nem feltétlenül Isten-bizonyíték.
A végső idők tévtanítóiról szól még az 1Tim 4,1 (vö. 2Tim 3,1), az ANTIKRISZTUSról 1Jn 2,18k stb.
