Hím
Hím Az élővilágban az egyik nemet jelöli, a megtermékenyítőt; az állatvilágban az apaállatot. A h. zákár nemcsak az állatokra, hanem az emberre is vonatkozik, és jelenti a férfit, fiút. Magyar nyelvünk a hím szót azonban csak állatokra vonatkoztatja. A B gyakran együtt említi a hímet és nőstényt (1Móz 6,19; 7,2.9; Ézs 30,6).
Az ÓSZ-ben az áldozatoknál van megkülönböztetett jelentősége a hím állatnak. Az ÚSZ-ben nem is fordul elő e szó. Minden elsőszülött hím állat az Úré (2Móz 13,12; 2Móz 34,19; 5Móz 15,19), ugyanígy a fiúgyermek (2Móz 13,2), a föld első termése 1Móz 4,3-4). Volt olyan áldozat, ahová hímet és nőstényt egyaránt lehetett vinni (3Móz 3,1), de legtöbb esetben csak hím és hibátlan állatot áldozhattak (2Móz 12,5; 3Móz 1,3; 22,19 vö. Mal 1,14).
