Honfoglalás
Honfoglalás Az Egyiptomból megszabadult, sivatagon átvándorolt izráeliták megérkezése az atyáknak megígért földre és ennek a földnek a birtokba vétele.
Izráel JÓZSUÉ vezetésével csodálatos módon átkel a JORDÁNon (Józs 3) és beveszi JERIKÓt (Józs 6). A Jordán völgyébe nyíló völgyön nyomulnak tovább, elfoglalják AJt (8,1-29).
Gibeón, Kefirá, Beérót és Kirjat-Jeárim szövetséget köt az izráelitákkal, így azokon nem tudják végrehajtani Isten parancsát, hogy ti. irtsanak ki minden kánaánitát (9,3-18). Ezután csatában megverik öt király: Jeruzsálem, Hebrón, Jarmút, Lákis és Eglón királyának szövetséges csapatait (10,7-27), anélkül hogy maguk a városok kezükbe jutnának (10,20). Nincs szó az Aj közelében fekvő BÉTEL elfoglalásáról.
A D-i hadjárat: Makkédá, Libná, Lákis, Eglón, Hebrón, Debír elfoglalásáról értesülünk (10,28-43), közben megverik Gézer királyát, anélkül hogy magának a városnak az elfoglalásáról szó lenne (10,33). Jeruzsálemet csak évszd.-okkal később foglalja el Dávid (2Sám 5,6kk). Ajból kiindulva félkört ír le a hadjárat: leereszkedik a tengerparti síkságra (Sefélá), majd újra felmegy a júdai hegyek közé Hebrónig.
Az É-i országrész elfoglalásával kapcsolatban csak egy csatáról hallunk: a Hácór vezette szövetség hadának leverése a Méróm vizénél, ezt követőleg Hácór bevétele. Utána Józsué kezébe esett a többi királyság (11,1-15). A következő summázásban ez áll: »Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezekkel a királyokkal« (11,18).
A Jordántól K-re eső területet régebbi győzelmek alapján osztják fel (11,8kk). Ezt még a tulajdonképpeni honfoglalás megindulása előtt, Mózes vezetése alatt vívták ki. Mózes akkor megengedte Rúben és Gád fiainak, hogy azonnal birtokba vegyék azt a területet, azzal a feltétellel, hogy harcosaik segítik a nép többi részét a harcban, egészen addig, amíg az egész országot el nem foglalják (4Móz 31-32; a feltétel: 32,16-24).
A Józs-ból is megállapítható két dolog: a) Józsué alatt nem foglalták el az egész országot. b) Volt a honfoglalásnak egy korábbi, Józsué előtti szakasza.
A Bír 1,1 szerint Józsué alatt az ország eszmei felosztása történt meg, halála után még az egyes törzseknek meg kellett hódítaniuk saját területüket. Az 1,27kk elárulja, hogy több esetben a törzsek nem tudták birtokba venni a területüket, csak később, ahogy erősödtek, akkor tudták alávetni az ott lakó kánaániakat. A Dán fiainak csak a hegyeken jutott hely (1,34-36), a völgyben - tehát az értékes területen - az emóriak maradtak. Csak József házának megerősödésével lettek az emóriak robotmunkások. Hasonló helyzetről Józs is tud (13,27; 17,14-18).
A folyamat lezáródásáról a B további részleteket nem közöl. Tény: a Kr. e. 13. szd.-tól kezdve az izráeliták ott élnek az ígéret földjén ( MERNEFTA oszlopa), a földrajzi széttagoltság, az őket elválasztó zárt kánaánita tömbök ellenére él bennük a közös hit, az összetartozás tudata. Ezt nem semmisítette meg bennük az sem, hogy Salamon után két külön államban éltek.
CP
