Idegen
Idegen Elhatárolható közösségen kívül álló, máshonnan való. A B-ban: nem Izráelből származó, nem hozzá tartozó (1Kir 8,41). Főnévként is, melléknévként is (gér, nókri) gyakran előfordul főleg az ÓSZ-ben, de az ÚSZ-ben is (kszenosz allotriosz).
1. Az idegen istenek tisztelete tilos (1Móz 35,2; 2Móz 20,3; 5Móz 31,16kk; Józs 24,23; 1Sám 7,3; Zsolt 81,10 stb.), mert szemben állnak az Úr Istennel (5Móz 32,16; Józs 24,20; Zsolt 44,21; Ézs 43,12 stb.). A más isten vagy istenek kifejezés ugyanezt jelenti (2Móz 23,13; 5Móz 6,14; 1Sám 8,8; Jer 1,16 stb.). Az idegen oltár (2Krón 14,2), tűz (3Móz 10,1k; 4Móz 3,4), áldozat (2Móz 30,9) mind ítéletet von maga után.
2. Izráel népe elkerülhetetlenül keveredett más népekkel. A köztük élő idegeneket megkülönböztették. Szigorú tilalmak zárták el őket a kultusz helyeitől és cselekményeitől (Ez 44,9 vö. Jer 51,51; 2Móz 12,43 stb.). Idegennel házasságot nem engedett a törvény (5Móz 25,5; 1Kir 11,1kk; Ezsd 10,2.10kk stb.). A legsúlyosabb büntetés a fogságban az idegen megszállás és idegen földre hurcolás (Zsolt 11,37; Jer 5,19; Ézs 1,7; JSir 5,2; Ez 7,21; ApCsel 7,6 stb.). A legnagyobb nyomorúság: idegenné lenni (Jób 19,15; Zsolt 69,9). Az ÚSZ-ben is megvan a különbségtétel idegenek és fiak között (Mt 17,25k; Lk 17,18; vö. Jn 10,5). Az ígéretek az idegenektől való megszabadításról is szólnak (Jer 30,8; Jóel 4,17 stb.).
3. Isten népe közösségébe betagolódhatik azonban az idegen is (Ruth 2,10; 2Sám 15,19kk). Segítik Izráelt (Ézs 60,10; 61,5), sőt megismerik és dicsőítik Izráel Istenét (Ézs 56,6; vö. Mik 4,2; Zak 2,15).
BGY
