Időfelfogás

Full text search

Időfelfogás Az idő Isten teremtési ajándéka az ember számára. (Jób 1,21; Zsolt 90,3-12). A napok számlálása a teremtéssel kezdődik (1Móz 1,5). A teremtés negyedik napján teremti Isten az égitesteket, amelyek feladata a nappalok és éjszakák elkülönítése (1Móz 1,14), az ünnepek rendjének, a napoknak és éveknek meghatározása. A rendezett idő szintén teremtési ajándék (Zsolt 74,16k; 104,19), mert segít eligazodni a természetben, a történelemben és felismerteti a különleges jelentőségű időket (1Móz 2,2.3; vö. 2Móz 24,16-18).
Mivel Isten a teremtés ura, ezért ő kezeskedik afelől is, hogy a nappal és éjszaka a »maga idejében« legyen (Jer 33,20), hogy a csillagok »a maguk idejében« keljenek fel (Jób 38,32). Ő adja az esőt a »maga idejében« (3Móz 26,4; 5Móz 11,14; 28,12; Ez 34,26 vö. Jer 5,24). De az ő kezében van az ember teljes életideje is (Zsolt 31,16). A Préd 3,1kk részletezi, hogy mindennek rendelt ideje van, és ezeknek az időpontoknak Isten az egyetlen rendező ura.
Különösen a deuteronomista igehirdető (ld. DEUTERONOMIUM) gondolta át múlt és jövő összefüggését, miközben nyomatékosan hangsúlyozza a jelen fontosságát (pl. 5Móz 5,1-3; 9,7kk). Aki megfeledkezik az elmúlt időszak átgondolásáról, az ma elveszíti a jövőt (8,19; 7,9-11; 29,13kk.28). A jövendőből az egyén Isten népének tagjaként részesedik; az engedetlenek önmagukat zárják ki ebből a jövendőből. A ma hirdetett ige a jelenlegi nemzedéket egybekapcsolja a jövendő nemzedékkel, amelynek szintén ugyanez az ige szól (5Móz 29,13k). Ezáltal a ma hirdetett ige és a múlt történelmének átgondolása dönt a jövő felől (5Móz 29,28).
Ebből az időszemléletből következik, hogy az egyén, a célnak háttal ülő evezősökhöz hasonlóan, a múltat maga előtt, a jövőt viszont maga mögött lévőnek érzi (vö. a magyar »előd« és »utód« kifejezésekkel). Úgy éri el célját, hogy közben állandóan tájékozódik az előtte lévő múlton, amely a jövendő uráról tesz bizonyságot (pl. Zsolt 143,5, ahol a »régi napok« tkp. »előttem lévő napok«).
Az Isten által formált jövendőt Deutero-Ézsaiás szólaltatja meg a maga teljes valóságában. A jövendő (habba’ót - Ézs 41,22) a régitől különböző »új« (hadásót - 42,9; 43,18kk; 48,6).
Az így kitágult történeti időszemlélet (Ézs 41,4) a zsidó apokaliptikus irodalomban (vö. Dán 7,9.14) és az ÚSZ-ben éri el tetőfokát, ahol már a világ teremtése és vége közötti teljes időszakot átfogja (Róm 11,36; Jel 1,8). Ez az »idő« Jézus Krisztusban céljához érkezett (Mk 1,15; 1Pt 1,11). Jézus Krisztus eljövetelével megkezdődött a beteljesedés órája (Mt 26,18; Jn 17,1; Gal 4,4; Jel 1,3), elközelített Isten királyi országlásának ideje, amely egyúttal a végső ítéletet is magával hozza. Ezért ki kell használni a kegyelmi időt (Róm 3,21; 16,25k; Ef 3,8kk; Kol 1,26), mert életről és halálról van szó (Jn 5,25; vö. 3,36; 10,27k). A jelen a döntés ideje (2Kor 6,2).
VG

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi