Igazságtalanság
Igazságtalanság Az igazság, mint erkölcsi elv, a közösségi élet rendjének, ezáltal az egyes emberek zavartalan életének is az alapja, amely törvényekbe van rögzítve. A törvények ugyan a mindenkori társadalmi rend szabályozói, a normák koronként változnak (ld. IGAZSÁG 1.), épp ezért az ÓSZ, sőt az ÚSZ társadalmi rendje is más képet tükröz, mint korunké. Ennek megfelelően az ÓSZ-ben és az ÚSZ-ben másfajta törvények vagy istentiszteleti szertartások, egyházszervezeti elvek találhatók. Társadalmi formák és vallásos ceremóniák azonban nem tartoznak úgy hozzá Istennek a B-ban bemutatott üdvtervéhez és megváltó munkájához, mintha ez utóbbinak a lényegét meghatároznák. Az egyes B-i életformák és törvények ezért nem minden időkre érvényes normák - a törvények betűje szerint -, hanem keretül szolgálnak az ÓSZ és az ÚSZ korában történtekhez.
Mindamellett magában a B-i korban az igazságosság az akkori idők törvényes rendjéhez való alkalmazkodást jelentette, különösen az igazságszolgáltatás terén. Az igazságtalanság viszont ennek az ellenkezőjét jelentette: a törvényes igazsággal való szembefordulást, ill. a hamis bíráskodást. Tettekben nyilvánul meg az igazságosság, de ugyanígy tettekben mutatkozik meg az igazsággal, a törvénnyel szembeni ellenszegülés is.
Az ÓSZ h. nyelvében az igazságtalanságra olyan fosztóképzős szóalak, mint a magyarban (az igazság szóból) nincsen; a fogalmat jó néhány hasonló jelentésű szó fejezi ki. (Érdemes összehasonlítani az 1908-as revideált Károli-B-t az ÚF szövegével: az igazságtalanság szó helyett a h. szóváltozatokhoz közelebb álló magyar szó, pl. jogtalanság, törvénytelenség áll, 3Móz 19,15.35; Jób 34,12; Péld 13,23.) - Röviden összefoglalva: a törvény megköveteli az igazságra törekvést, az igaz ítélethozatalt (2Móz 23,1-3.6-8), a próféták pedig őrködtek ennek az érvényén, és kegyetlenül ostorozták az igazságtalanságot (Ézs 1,21-23; Jer 5,25-28; Ám 5,10-12 stb.).
Az ÚSZ-ben is ilyesféle a helyzet a rokon értelmű szavak váltakozó használatánál: A mi hamisságunk Isten igazságát mutatja meg (Róm 3,5); minden gonoszság bűn (1Jn 5,17); elveszik ítéletüket, akik a hamisságban gyönyörködnek (2Thessz 2,12). Súlyt helyez az ÚSZ is annak hangoztatására, hogy a bűn ebben a vonatkozásban is elnyeri büntetését: »Aki igazságtalanul cselekszik, vissza fogja kapni azt« (Kol 3,25); »igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát« (1Kor 6,9).
Az ÓSZ-ben a szenvedés értelmének boncolgatásánál, az ÚSZ-ben a törvény megtartására való képtelenség láttán, az ítélettől való félelem miatt vetődik fel a kérdés: Nem igazságtalan-e Isten (Jób 36,23; Róm 3,5)? Az ÓSZ-i teodicea kérdéséhez ld. IGAZSÁG 2. Az ÚSZ-i kérdésre pedig a válasz az, hogy Isten ítélő igazságánál nagyobb a megigazító kegyelme (Róm 5,20k).
TK
