Igen
Igen Valamilyen kérdésre adott beleegyező válasz (pl. Mt 17,25). Fontos esetekben egy kézfogással is megerősítették, amint tette ezt Jéhú és Jehónádáb, amikor elhatározták a Baal-papok kiirtását (2Kir 10,15).
Jézus hitük és szeretetük felől kérdezi a környezetében lévő embereket: hiszitek-e...? (Mt 9,28); szeretsz-e engem? (Jn 21,15k). A válasz mindkét esetben »Igen, Uram«.
Teológiailag fontos hely Mt 5,33-37, ahol Jézus az esküvésről tanít: egyáltalán ne esküdjünk, mert az esküvés azt feltételezi, mintha életünknek volna egy Isten színe előtti (az eskü ideje alatti) és egy attól távoleső része (amikor nem köt az eskü). Ezzel szemben igaz, hogy mindenkor Isten színe előtt vagyunk, ezért az »igen« szavunk legyen mindig igen, a »nem« pedig nem. (Ugyanennek a gondolatnak a világosabb megfogalmazását találjuk Jak 5,12-ben. Ld. még ESKÜ).
Ha ezt tesszük, akkor tulajdonképpen a mennyei Atya tökéletességére törekszünk (Mt 5,48), akiben nincs »igen« is és »nem« is, hanem csak »igen« (2Kor 1,17kk), egyértelműség van. Istennek ezt az »egyértelműségét« legtisztábban az ő »képmásában« (Kol 1,15), Jézus Krisztusban szemlélhetjük. Benne Isten hatalmas »igen«-t mondott reánk, emberekre, amikor minden nekünk adott korábbi ígéretét valósággá tette.
