Immánuél
Immánuél Jelképes név az Ézs 7,14-ben (h. immánu'él, jelentése: »Velünk az Isten« - vö. 2Móz 17,7; Zsolt 46,8.12).
Ézsaiás próféta a szír-efraimi háború idején (vö. Ézs 7,1-9.10-17) megjövendöli ÁHÁZ júdai királynak, hogy az ellene szövetkezett izráeli és damaszkuszi királyok támadása kudarcot fog vallani. Az ígéret megerősítéseképpen arra biztatja a királyt, hogy kérjen jelt az Úrtól (vö. Bír 6,36-40). Aház vonakodik ezt megtenni, ezért az Úr maga ad jelt: egy terhes fiatalasszony gyermeket fog szülni, akinek Immánuél lesz a neve (7,14). Nem a születés, és a születés-szülés különleges körülményei a jelszerűek, hanem maga a név, és az általa megígért történések. A jel értelmezését a következő versek adják (15-17): a név garantálja az ellenség kudarcát, Jeruzsálem megszabadulását, de egyúttal jelzi, hogy Áházra és népére nehéz napok fognak ezután jönni (17. v. és 9b.).
Bár a legkézenfekvőbb magyarázat szerint a fiatalasszony a próféta felesége, a gyermek pedig a próféta fia (hiszen Ézs 8,3-4-ben is ilyen jelképes nevek vannak: »Hamar a zsákmányra«, »Gyorsan a prédára«), a későbbiek során nagymértékben elterjedt a név messiási értelmezése. A LXX a h. szöveg »fiatalasszony« kifejezését a g. parthenosz-szal fordította, amely elsősorban »szüzet« jelent, Mt 1,22kk tipologikus írásértelmezéssel krisztologikus magyarázatát adja a helynek, s a szüzet Máriával, Immánuélt pedig a születendő Jézussal azonosítja. - Jel 21,3 a név pontos értelmét adja vissza: »maga az Isten lesz velük«.
VG
