Ínség
Ínség A legelemibb szükségleteket kielégítő anyagi javak nyomasztó hiánya, nagy nyomor, nélkülözés, éhínség. Az ókori K-en, közelebbről Palesztina földjén elsősorban az éghajlati viszonyok következménye, legfőbb oka a vízhiány (1Kir 18,1; Jer 14,1kk), de egyéb okai is lehetnek, pl. a sáskajárás (Jóel 1,4kk), vagy a háborús pusztítás (2Kir 25,3).
Az ínség több esetben mozgatórugója történelmi jelentőségű eseményeknek Izráel életében (1Móz 12,10; 41,54). Az ínséget a B gyakran Isten közvetlen akaratának, büntetésének tulajdonítja (2Sám 21,1kk; 3Móz 26,19; 5Móz 28,15kk; Ám 4,9). Isten adhat szabadulást is a nyomorúságból (3Móz 26,3kk; 5Móz 10,18; Zsolt 33,18; Mt 6,25k). Az ínséges állapot alkalmat jelenthet a szolgálatra, az ínségben szenvedők megsegítésére (ApCsel 11,27-30; Róm 15,25kk; 2Kor 8,1kk).
Az egyes ember is szenvedhet ínséget, az ilyenen segíteni kötelesség (Péld 22,9; Ézs 58,7; Mt 25,35k). Pál az ev ügyéért önkéntesen is vállalja a nélkülözést (2Kor 11,26k; Fil 4,12).
Az ígéretek szerint Isten eljövendő országában nem lesz ínség (Ézs 49,10; 55,1; Zsolt 146,7; Jel 7,16).
