Isten népe
Isten népe Bizonyos értelemben »Isten nemzetsége« az egy vérből teremtett, egész emberiség (ApCsel 17,26-29). Speciális értelemben »Isten tulajdon népe« Izráel (2Móz 19,5; 5Móz 4,20; 2Sám 7,24; Neh 1,10; Zsolt 78,71; Ézs 63,14; Jer 13,11), melyet szuverén módon választott ki magának (5Móz 7,6-8; Mal 1,2-3) a népek közötti papi szolgálatra (2Móz 19,6). Evégre szövetséget is kötött vele, és megajándékozta őt törvényével és ígéreteivel. A hivatását nem teljesítő, engedetlen Izráelt az Isten nemegyszer megtizedelte, de a hűséges MARADÉKot mindig népe gyanánt fogadta vissza (Jer 30,22; Ez 14,10-11; Hós 1,8; 2,25). Ebből kiindulva nemegyszer tekintette magát az igazi Isten-népének egy-egy exkluzív zsidó közösség (farizeusok, esszénusok, qumrániak), Jézus azonban nem igazolta őket. Az ÚSZ bizonyságtétele szerint az Isten népéhez tartozik minden ember, aki Krisztust Megváltójaként befogadja (Róm 9,24-26; Ef 2,11-22; Tit 2,14; 1Pt 2,9-10; Jel 7,9; 21,3).
