Istentagadás
Istentagadás Isten létének, a világra gyakorolt befolyásának, hatóerejének kétségbe vonása, magabiztos visszautasítása. A Szentírásban az istentagadás gondolata ritkán fordul elő, maga a szó pedig hiányzik mind az ÓSZ-ben, mind az ÚSZ-ben.
A Zsolt 14,1-ben nem elméleti istentagadással találkozunk, hanem »gyakorlati ateizmussal«, amelyik nem számol Istennel. »Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!« tehát életét Isten nélkül rendezi be és nem számol Isten ítéletével, azaz Isten félelme nélküli életgyakorlatot folytat. Az így gondolkodó embereket a szentíró »bolondoknak« tartja, mivel nem veszik figyelembe a legfőbb Valóságot. De éppen ezt tartja az író lehetetlen vállalkozásnak: Isten valósága alól senki sem vonhatja ki magát. Az ilyen »gyakorlati ateizmus« viszont már nem ritka az ÓSZ számára sem, hiszen a Zsolt 14 a fenti gondolatot úgy folytatja, hogy »mindnyájan elfordultak tőle« (3). Pál apostolnál ez a zsoltárige a kiindulás ahhoz, hogy az egész emberiség istentelenségét ÓSZ-i idézetekkel támassza alá (Róm 3,9-18). Az »istentelenség« azonban megint nem egyenlő Isten elméleti tagadásával, inkább Isten nélküli életet jelent (Ef 2,12, az atheosz = »Isten nélküli« egyetlen ÚSZ-i előfordulása). - Részben címünkhöz tartozik a g. arneomai = »megtagadni, letagadni« igével kapcsolatban Krisztus megtagadása, ami nem egyenlő az istentagadással, de annak egyik vetülete lehet. Ilyet csak hívő, de hitükben megingott emberek követhetnek el, legsúlyosabb büntetése, hogy Krisztus is megtagadja őket a mennyei Atya előtt (Mt 10,33; 26,70). Péter tagadása bűnbánata után bocsánatot nyert.
BJ
