Ital
Ital A g. poszisz az élethez nélkülözhetetlenül szükséges, vagy mint élvezeti cikk ismert, és használatos folyadékok gyűjtőneve.
Az ÓSZ szerint a víz volt a leggyakoribb ital Izráelben, amit kutakból vagy ciszternákból merítettek (Jer 2,13). Az ivóvíz nagy értéknek számított, mivel a forrás ritka (1Móz 21,19), és kevés az olyan folyók száma is, amelyek állandóan rendelkeznek vízzel. Ábrahám maga is ásott kutat, és azt igyekezett meg is tartani (1Móz 21,25-30). Izsák szolgái szintén ástak olyan kutat, amelyet forrásvíz táplált (1Móz 26,19). Mivel a víz nagy kincsnek számított, a kutakért nemegyszer szembeszálltak egymással a pásztorok a pátriarchák korában (1Móz 26,20k; 2Móz 2,17.19). A jó vizű kutak neve nemcsak azokat a veszekedéseket jelzik, amelyek körülöttük folytak, hanem hirdetik neves tulajdonosaik nevét is (1Móz 21,30; 4Móz 21,18). Jákób kútja mellett pihent meg Jézus (Jn 4,12). Uzzijjá királyról fel van jegyezve, hogy sok kutat ásott. A kutak egy részét forrás táplálta (Énekek 4,15). Mivel a forrás kevés volt, az ivóvíz biztosítására ciszternákat, víztartó medencéket építettek. Ezekben az esővizet tárolták. Ilyen kút minden házban volt (2Sám 17,19; Ézs 36,16; Jer 38,6; 2,13). Sokszor pénzért kellett a vizet megvenni (4Móz 20,17.19; 21,22).
A tej, juh-, vagy kecsketej a víz mellett a leginkább elterjedt ital (5Móz 32,14; Bír 5,25; Péld 27,27).
A bor és a must is luxuscikk. A bor, a kiforrt szőlő leve a szeszes italok közé tartozik, amit tisztán vagy fűszerkeverékkel ittak (Zsolt 75,9; Péld 9,2.5). Izráelben meglehetősen sok szőlő termett, így volt bor bőven, ami a lakomák elengedhetetlen kelléke (1Sám 1,9.13; Jn 2,1kk). A halálra ítélteknek pedig mirhával kevert bort adtak, hogy megkönnyítsék szenvedéseiket, ez ugyanis elkábította őket (Mk 15,23). Ismert még a sör (székár) »részegítő ital« (Lk 1,15), és a gyümölcsbor (Énekek 8,2).
LSK
