Jászol
Jászol A nagytestű háziállatok (ló, öszvér, szamár, teve, szarvasmarha) etetésére szolgáló teknő vagy vályú alakú alkalmatosság. Az egyszerű palesztinai házakban, ahol egyetlen helyiség volt az emberek és állatok számára, általában az emberek térfele kissé magasabb volt, és a jászol választotta el az állatok térfelétől. Jó esetben kőből vagy fából készült jászolt használtak, de sokszor mindössze a földbe mélyített vályú szolgált jászolként. Szükségmegoldásként alkalmas volt a bölcső szerepét is betölteni.
A B többször említi. Az állat ismeri a saját jászlát (Ézs 1,3), míg a vad bölényt nem lehet jászolhoz kötözni (Jób 39,9). Az üres jászol az ínség jele (Péld 14,4).
Jézust születése után jászolbölcsőbe fektették (Lk 2,7kk), mivel nem volt helyük az emberek számára szolgáló szálláson. Ez mutatja Jézus születésének nemcsak szegénységét, de alázatát is.
Jézus is említi a jászolt, amikor arról szól, hogy szombaton - a munka tilalma ellenére is - mindenki eloldja állatát a jászoltól és megitatja (Lk 13,15).
