Jefte
Jefte Gileád földjén született, apja a törzs nevét viselő, nyilván tekintélyes férfiú, de az anyja csak egy parázna asszony (Bír 11,1), s amikor a törvényes házasságból származó gyerekek felnőttek, elűzték a »más asszony« fiát. Jefte Tób földjén telepedett le és ott maga köré gyűjtve a nincstelen embereket, portyázásból élt (3).
Ezalatt Izráel népe bálványimádása miatt a filiszteusok és az ammóniak kezébe került (10,6-8). Szorult helyzetében a nép az Úrhoz kiáltott segítségért, megvallván vétkeit (10). Az izraelita sereg össze is gyűlt Micpában (17), de nem volt vezérük (11,6). Jefte először békeköveteket küldött az ammóniak királyához, visszautasítva a Jordán K-i vidékeivel kapcsolatos igényeiket, hiszen ezt a vidéket Izráel Szihóntól, az emóriak királyától vette el és már 300 éve ott lakott (22). Amikor aztán a háború elkerülhetetlen volt, a csatába kivonuló Jefte fogadalmat tett, hogyha békességgel visszatér, ami kijön házának ajtaján, azt az Úrnak áldozza (30-31). Jefte le is győzte az ammóniakat, majd az efraimiakat is, akik irigyelték Manassé törzsétől a győzelmet (12,1-6). Aki a menekülő efraimiak közül nem tudta kimondani a »sibbólet« szót, azt lemészárolták a Jordán gázlóinál (12,5-6). Ezután Jefte hat évig, a haláláig volt Izráel bírája (7).
A győztesen hazatérő Jefte elé elsőnek a lánya jött ki. S bár a fogadalom úgy szólt, hogy megáldozza égő áldozatul (11,31), a történet csak arról értesít, hogy az apja »megtette vele, amit fogadott« (39). Tehát nem mondja szó szerint, hogy feláldozta volna. Mivel az izráeli törvények tiltották az emberáldozatot, viszont lehetővé tették az Úrnak felajánlott emberek kiváltását (3Móz 27,1-8), így sokan arra gondolnak, hogy csak az Úr szolgálatába állította (4Móz 3,12). Anna is az »Úrnak szentelte« (1Sám 1,28) a fiát. - Jeftét az 1Sám 12,11 és a Zsid 11,32 is kimagasló férfiként említi.
BF
