Jerikó
Jerikó A Jordán völgyében fekvő ősi város, a K-ről Palesztinába tartó út mentén, mind kereskedelmileg, mind halászatilag fontos helyen. Egyéb földrajzi adottságai is jók. A tengerszint alatt mintegy 250 m mélyen fekvő város bővizű oázisban terül el. Ezen a részen Plinius szerint is gazdagon tenyésztek a pálmafák az ókorban. Nem véletlenül nevezi a B a »pálmák városa« néven is (5Móz 34,4). A kánaáni Jerikó, a világ egyik legrégibb városa, a mai tell es sultan közelében, a jeruzsálemi út mentén, a hegy tövében lehetett. Az 1909-ben végzett ásatások e helyen egy, a Kr. e. 4-3. évezredben is létezett település nyomait mutatják. Ezt az erődítményt foglalta el Józsué a nevét viselő könyvben leírt módon, majd leromboltatta (Józs 6). Az ország felosztásakor Benjámin fiainak jutott osztályrészül (Józs 18,21). Az izráeliek által újjáépített és Jézus korában is létező Jerikóról bőséges adataink vannak. A bételi Hiél építette újjá Aháb király idején (1Kir 16,34). Egy ideig prófétai csoport székhelye (2Kir 2,5). Mellette fogták el a káldeusok Cidkijjá királyt (2Kir 25,5). Hazatértjeik a várfalak szorgos építői között találhatók (Neh 3,2; 7,36). A makkabeusi korban is virágzó város (1Makk 9,50; 16,11kk). A római korban különösen Nagy Heródes építkezései által fejlődött (téli palota, színház és hippodrom). Jézus korában az oázis vidékének datolya és balzsam termése híres. Az ev-ok tudósítása szerint Jézus vakot (Lk 18,35-43; Mk 10,46-52), vakokat (Mt 20,29-34) gyógyított meg. Utolsó jeruzsálemi útján itt akarta látni Jézust a fővámszedő Zákeus, akihez be is tér Jézus (Lk 19,1-10). Az irgalmas samaritánus történetének színhelye is a Jeruzsálemből Jerikóba vezető út volt (Lk 10,25-37).
FK
