Jezábel
Jezábel H. 'Izebel (= hol a királyfi?); g. Iezabel.
Aháb (Kr. e. 871-852) izráeli király felesége, Ittobaal tíruszi király leánya (1Kir 16,31-ben Etbaal). Magával hozta az idegen vallás papjait, templomot és oltárt épített Baal tiszteletére, elöljárt Baal imádatában (1Kir 16,31-33). Ez ellen indított harcot Illés próféta, aki a karmel-hegyi istenítélet alkalmával diadalt aratott a Baal-próféták felett (1Kir 18,20-40) és bebizonyította, hogy az Úr az igaz Isten, aki a természetnek is Ura: esőt tud adni (1Kir 18,41-46). Nem csoda, hogy Jezábel, aki már előzőleg is sok prófétát öletett meg (1Kir 18,4), Illésen is bosszút akart állni (1Kir 19,1-2).
Jezábel nemcsak idegen vallást képviselt, hanem idegen gondolkodásmódot is. Nem értette meg, hogy Nábót szőlője nem eladó, hiszen az szent sorsvetéssel, az Úrtól kapott atyai örökség. Rábírta férjét arra, hogy K-i kényúr módjára hamis vádakkal kivégeztesse Nábótot, és elkoboztassa vagyonát (1Kir 21,1-16). Ezért Illés próféta súlyos ítéletet hirdetett: Aháb házának el kell pusztulnia, Jezábelt pedig a kutyák eszik meg (1Kir 21,17-26). A prófécia be is teljesedett (1Kir 22,34-37; 2Kir 9,30-37). Jezábel még az ÚSZ-ben is a bálványimádás jelképes neve (Jel 2,20).
