Jószág, javak
Jószág, javak I. Különböző fajtájú háziállatok gyűjtőneve. A Btöbbnyire külön tesz említést a nagy lábasjószágokról, valamint az aprójószágokról.
1. Nagy lábasjószágok: a szarvasmarha (h. 'elef), az ökör (h. sór). A h. bákár pedig kollektív jelentésű szó, amely magát a csordát jelenti. Palesztinában az ún. arab szarvasmarha volt honos. Ez egy meglehetősen sovány testalkatú, kevés hús-, ill. tejhozamú fajta. Híresek a Sárón (1Krón 27,29) és Básán (Ez 39,18; Ám 4,1) legelőin kövéredő jószágok. Eltekintve a hízómarhától, a jószágokat egész esztendőben a szabadban tartották (1Móz 18,7; 1Kir 4,23; Ám 6,4; Mal 3,20; Lk 15,30), így a megvadult jószágok veszélyeztethették az utazókat (2Móz 21,28kk; Zsolt 22,13). A pusztai törzseknél idetartozott még a teve, valamint a szamár és az öszvér, később ide nyer besorolást a ló is.
2. Aprójószágok: az általános jelentésű h. có'n egyaránt jelent juhot és kecskét (1Móz 27,9; 3Móz 1,10; 22,21; 1Sám 25,2). A nagy lábasjószágok előtt szokás említeni őket, mert számuk többnyire mindig meghaladja a nagy lábasjószágokét.
II. A jószág egyet jelent a vagyonnal. Már az ősatyák vagyonának nagy része is jószágokból áll (1Móz 12,16; 13,5; 30,43). A szövetségkönyv, ez az ősi jogrend is vagyonnak tekinti a jószágot (2Móz 21-23).
A honfoglalás és a földművelésre való áttérés után is a nép jelentős része az állattenyésztésből él (4Móz 32,1; 1Sám 25,2). Jób (Jób 1) és Nábál (1Sám 25,2), valamint a királyok gazdagsága jórészt nyájakból, csordákból áll (1Krón 27,29kk; 2Krón 26,10 stb.)
