Júda pusztája
Júda pusztája Izráelt két oldalról puszta veszi körül, K-en a szír-arab puszta, D-en a Sínai-puszta. Ennek a Jordán-völgyig terjedő folytatása a Júda pusztája. K-en a Jordán völgye és a Holt-tenger határolja, É-on nagyjából Efraim területe a határ, Ny-on a Júdeai hegyvidék, amely a tenger felé lankás hegyoldalon lassú átmenettel éri el a termékeny tengerparti vidéket (Bír 1,16). A puszta egyes részeit a közelében levő településekről nevezték el. Így emlegetik: Éngedi pusztája (1Sám 24,2); Máón pusztája (23,24k), a Zíf pusztája (23,14; 26,2), Bét-Áven pusztája (Józs 18,12), Jeruél-puszta (2Krón 20,16), Tekoa pusztája (20,20). Sziklás, terméketlen, sivatagos, víztelen vidék ez (5Móz 32,10; Zsolt 63,2; 107,4; Jób 6,15-18; 12,24; 30,3; Jer 17,6). Kevés esőt kap, ki van téve védtelenül a forró K-i szélnek. Igen szegényes a flórája. Csak a tavaszi esős időszak után találnak a nyájak egy ideig némi legelnivalót. Az esős évszak vizei kihasználatlanul zúdulnak le a sziklás oldalon a Holt-tenger felé a talajerózió folyamatát szüntelen munkálva. A prófétai látomás templomból fakadó forrása ezt a tájat ígéri meggyógyítani (Ez 47,1-12). A puszta sokszor menedéket adott szakadékaival és barlangjaival az üldözötteknek (1Sám 23,14; 24,2; 2Sám 15,23). Uzzijjá a pusztában is építtetett őrtornyokat és sok kutat ásatott (2Krón 26,10). Ez a puszta lehetett az a hely, ahol Keresztelő János készült a szolgálatra (Lk 1,80), s ahol maga az Úr Jézus is tartózkodott, ahol a kísértés történt (Mt 4,1; Mk 1,13; Lk 4,1), ahol megkezdte munkáját (Mt 3,1; Lk 3,2). Júda pusztájában, a Holt-tenger É-i részénél van Kirbet Qumrán, amelynek környékén a holt-tengeri tekercseket felfedezték (vö. QUMRÁN).
ZG
