Kappóret
Kappóret A szövetség ládájának a fedele (h. kappóret, g. hilasztérion). Két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles volt (kb. 133×80 cm). Színaranyból készült. A kappóret felett két kerúb egymással szemben, arccal a födél felé fordulva, egyik szárnyukat felemelve, a másikkal pedig a kappóretet befedve. Így a szövetség ládája a kappórettel és a kerúbokkal együtt királyi trón benyomását keltette (2Móz 25,17–22; 37,1–9). A szövetség ládájának a leírása arra utal, hogy a kappóretnek központi jelentősége volt. A kappóret az a hely, ahonnan Isten beszél, kijelenti magát (2Móz 25,22; 30,6). Azt a felfogást, hogy a kappóret a kerúbokkal Isten trónusa lett volna, az előfordulási helyekből ítélve népi képzetnek tekinthetjük (1Sám 4,4; 2Sám 6,2; 2Kir 19,15; Zsolt 80,2; 99,1), csupán jelképe volt Isten trónjának (vö. Ez 10,1; Jel 11,19). Az említett szerkezeti felépítés magára a kappóretre irányítja a figyelmet: A kerúbok erre néznek, szárnyaikkal ezt fedezik be. A kappóreten Isten nem csak szavakban jelentette ki magát, hanem jelképes cselekedetben is. A kappóret ugyanis a nagy engesztelés helye volt, ahol a főpap, évente egyszer, a nagy engesztelési ünnepen, előbb magáért és háza népéért, majd a nép minden bűnéért engesztelést szerzett (3Móz 16,11kk). Az ÚSZ ezen a ponton kapcsolódik a szövetség ládája, pontosabban a kappóret-hilasztérion hagyományhoz. A dicsőség kerúbjai az engesztelés helyét árnyékolták be (Zsid 9,5). A Róm 3,25 szerint Jézus Krisztus a hilasztérion. A kappóret titka az engesztelés titka, mely el volt rejtve öröktől fogva (Ef 3,9). Ezt a titkot fedezték be szárnyaikkal és őrizték a kerúbok, amibe maguk is vágyakozva kívántak betekinteni (1Pt 1,12).
