Kedv, kedves, kedvesség
Kedv, kedves, kedvesség Külső szépsége vagy belső értékei miatt szeretett személy, aki ezen tulajdonságai miatt vonzódást, ragaszkodást vált ki a hozzá közel állókban. Kedves lehet a jóbarát (2Sám 1,23), a feleség, a szerelmes (Péld 5,19; 31,30; Énekek 1,5; 4,3; 6,4), a testvéri együttlét (Zsolt 133,1). A kedvesség kívánatos és követendő magatartás (Péld 15,30; 22,1; Lk 16,9; 1Kor 7,33; Fil 4,8; Kol 3,15). De csalóka is lehet, tehát csak az Urat félő asszony dicséretre méltó (Péld 31,30). Ezért int Jézus: »jaj, amikor jót mond rólatok minden ember« (Lk 6,26; vö. Mk 15,15). Pál apostol szerint az erőseknek kell hordozni az erőtlenek gyengeségeit, és nem a maguk kedvére kell élniük (Róm 15,1; vö. 1Kor 10,33; 2Kor 8,12). Akik az Urat félik, az ő urait követik, azok kedvesek Isten előtt, bármely nép fiai is legyenek (Zsolt 147,11; Jer 6,20; ApCsel 10,35; Ef 1,6; 1Tim 2,3). Ezért nem az emberek, hanem Isten kedvében kell járnunk (Gal 1,10; 1Thessz 2,4; 4,1).
