Keres
Keres Mint általános emberi tevékenység, profán jelentésben is előfordul a B-ban: József a testvéreit keresi (1Móz 37,15); Jerikó lakói az izráeli kémeket (Józs 2,22); Saul király halottidézőt (1Sám 28,7); Mordokaj népe javát (Eszt 10,3).
Sokkal fontosabb azonban ennél az a két szóhasználat, mely Isten és ember kapcsolatát keresésként fejezi ki.
Az ember magatartása Istenével szemben nemegyszer így olvasható: keresi Istent (2Móz 33,7; 5Móz 4,29; 2Krón 34,3; Ézs 51,1; Ám 5,4) vagy: keresi Isten arcát (1Krón 16,11) vagy keresi az ember Isten igéjét (Ám 8,12); esetleg Isten országát (Mt 6,33); a Krisztusban megjelent dicsőséget (Gal 2,17).
(Az ÓSZ-i »dáras« ige alkalmanként nemcsak keresésként, hanem mint folyamodás: Zsolt 34,5; JSir 3,25 – vagy mint számonkérés: Zsolt 10,15 is előfordul az ÚF-ban.)
Isten magatartása is sokszor úgy fogalmazódik meg, hogy keresi az embert, megkeresi az elveszettet (Ez 22,30; 34,16 – vö. Lk 19,15); megkeresi az ember vétkét (Jób 10,6).
Külön említést érdemel a keresés és megtalálás összefüggése; néha párhuzamban állnak: keressetek és találtok – hangzik a felhívás (Ézs 55,6; Mt 7,7–8); más alkalommal Isten panasza vagy ítélete, hogy az ember kereshette volna, de nem találta meg Istenét (Ézs 65,1 – vö. Róm 10,20).
