Khiazmus
Khiazmus Jelentése: kereszteződés. A költői kifejezésmódok sorában a gondolatritmus egyik formája, amely egyes szavak megfordított sorrendben történő ismétlésén alapul. Alapképlete: ab – ba. A khiasztikus kifejezésmód szórendi-nyelvtani okokból nem mindig adható vissza a fordítás során. Jó példa erre az 1Móz 9,6, ahol az eredeti h. szövegben a szavak khiasztikus alakzatban helyezkednek el, ami a magyarban nem követhető (kiont, vér, ember – ember, vér, kiont).
A khiasztikus kifejezésmód tartalmi célja lehet valamilyen fő gondolat kiemelése, középpontba állítása. Ez a szándék ismerhető fel a BENEDICTUSban (Lk 1,67kk). Itt kétszeres khiazmussal találkozunk. Az első esetben a látogat, nép, üdvösség, próféták, ellenség, kéz, atya szavak fordított sorrendű ismétlődése figyelhető meg, a középpontban Isten szövetségének és esküjének kiemelésével (Lk 1,72k). A második esetben a könyörül, őelőtte szavak ismétlődnek khiasztikus módon, itt a Jézus prófétaságával kapcsolatos ígéret áll a középpontban (Lk 1,76). A Benedictus khiasztikus ábrázolásmódja összefügg azzal, hogy ez a himnusz mind tartalmi, mind formai vonatkozásban nagyrészt ÓSZ-i elemekre épül.
