Kímél
Kímél A B-ban többnyire a h. hml, hszk, a g. pheideszthai fordításaként szerepel, mind Istennel, mind emberekkel kapcsolatosan.
Ha Isten kíméletesen vagy kíméletlenül cselekszik, annak háttere szeretete, irgalma, könyörülete, hűsége és igazsága (Ézs 63,9; Ez 36,21). Megkíméli az ártatlant attól, hogy bűnt kövessen el (1Móz 20,6; 1Sám 25,39; Jób 33,18). A bűnösöket meg akarja kímélni haragja kiáradásától, ezért követei által időben figyelmezteti őket (2Krón 36,15). De ha követeit kigúnyolják, üzenetét megvetik, akkor kíméletlenül megbünteti a bűnösöket (2Krón 36,17; Zsolt 78,10; Ézs 30,14; Jer 13,14; 21,7; JSir 2,2.17.21; 3,43; Ez 9,5; Zak 11,6; Hab 1,17; Róm 11,21; 2Pt 2,4). De Isten az elkövetett bűnökhöz képest ítéletében is kíméletesen cselekszik (Ezsd 9,13), s lehet várni, hogy ígérete szerint újra kíméletes lesz (Jóel 2,18; Mal 3,17). Ígéretének záloga Jézus Krisztus, akit nem kímélt, hogy mindenkihez kíméletes lehessen (Róm 8,32).
Az ember esetében teljesen Isten akarata méri le, hogy kímélete helyes vagy helytelen. Amikor az Isten iránti engedelmességről van szó, akkor senkit és semmit sem szabad kímélni (1Móz 22,12; Ézs 58,1). Az ember Istenre nézve nem úgy cselekszik embertársával, ahogyan érdemelné (1Sám 24,11), vagy ahogyan saját érdeke kívánná (2Kir 5,20). Lehet a szeretet, hűség meg nem érdemelt megnyilvánulása (2Sám 18,5; 21,7; 1Kor 7,28; 2Kor 1,23), Isten titka (2Móz 2,6). A törvény rendelkezése szerint nem volt szabad kíméletesnek lenni azokhoz, akik gyilkosságot követtek el (5Móz 19,13), bálványozásra csábítottak (5Móz 13,9), hamisan tanúskodtak (5Móz 19,21), a szemérem ellen vétettek (5Móz 25,12). A kímélet lehet káros (Péld 13,24), vagy egyenesen engedetlenség is (1Sám 15,3.9.15). A kíméletlenség a vad, haragos, kemény, gonosz szív megnyilvánulása (5Móz 28,50; Péld 6,34; Ézs 9,18). A gonosz farkasok nem kímélik a nyájat (Zak 11,5; ApCsel 20,29), mint ahogyan nem kímélték az Isten Bárányát sem (Ézs 53; Mt 16,22; 26; 27).
NA
