Királyi szék
Királyi szék H. kisszéc, g. thronosz. Díszes ülőalkalmatosság, amelyen királyok (1Móz 41,40; 2Móz 11,5) vagy helytartóik (Neh 3,7) ültek, de papoknak (1Sám 1,9) és bíráknak (Péld 20,8) is volt hasonló székük. A királyi székek különböző típusúak lehettek. Salamon király trónjáról ad részletesebb leírást a B. Elefántcsontból készült és színarannyal vonatta be. Hat lépcső vezetett fel a trónusig. A trón teteje hátul kerek volt, karfával ellátva és két faragott oroszlán állt a karfák mellett. A hat lépcső mindkét oldalán 12 faragott oroszlán állt (1Kir 10,18kk).
A királyi szék a királyi hatalom jelképe volt (2Sám 3,10). Nátán próféta azt ígéri Dávidnak, hogy trónja örökké fog állni (2Sám 7,16; vö. Zsolt 132,11k; 89,5.30.37; Jer 33,17). Az ÓSZ gyakran beszél az Úr trónusáról, amely a mennyben van, vagy pedig maga a menny az Úr trónusa (Zsolt 11,4; 103,19; Ézs 66,1). A prófétai látomásokban az Úr egy trónuson ül (1Kir 22,19; Ézs 6,1; Ez 1,26; 10,1). Jer 3,16kk szerint a szövetség ládája az Úr trónusa.
Az apokaliptikus irodalomban »az öregkorú« és az »emberfia« ül világbíróként a trónuson (Dán 7,9kk). Mindezek a képzetek az ÚSZ-ben Jézus Krisztusra ruházódnak át. Amikor Krisztus újra eljön dicsőségben, akkor majd odaül dicsősége trónjára, hogy elválassza a juhokat a kecskéktől (Mt 25,31; Jel 20,11kk). Vele együtt uralkodnak a Krisztusért mártíromságot szenvedtek is (Jel 20,4). Isten trónusa előtt a mennyei lények hódolnak (Jel 4,5). Az üdvösség új forrása Isten és a Bárány trónusa (Jel 22,1.3).
