Kívánság, vágy
Kívánság, vágy Semleges értelemben olyan belső, emberi érzés, amelynek hatására egész lényünk arra törekszik, hogy bizonyos személyeket, tárgyakat vagy élményeket megszerezzünk, elérjünk. H. megfelelői: c-v-h és h-m-d. Az ÓSZ-i szemlélet az emberi indulatokat a testrészekhez, érzékszervekhez köti. A kívánságok az ÓSZ szerint az ember torkához (néfes) mint a lélegzés, a táplálékfelvétel és az ízérzékelés szervéhez, valamint a szívhez (léb, lébab) kapcsolódnak elsősorban. A torok, ill. nyak, mint az egyik legveszélyeztetettebb testrész, mutatja az ember sérülékeny voltát, egyúttal pedig a külső segítségre szorultságát és érzelmi izgathatóságát. Az ÚSZ-ben az epithümia, ill. oregomai kifejezések használatosak.
1. Az ÓSZ ismeri az a) erkölcsi értelemben semleges vágyat, kívánságot (pl. Zsolt 38,10; 5Móz 12,15.20k: húsevése; 2Sám 23,15: víz- és 5Móz 14,26: borivása; Mik 7,1: füge evése; vö. Zsolt 38,10; 78,29k). b) Pozitív használatú a kifejezés, amikor valaki vagy valami utáni jogos vágyódást, törekvést jelöl (1Móz 31,30: atyai ház; Jer 34,16: szabadságvágy; Zsolt 21,3kk: élet: Zsolt 45,12: vőlegény és menyaszszony; Ez 24,25: gyermekek). A beteljesült kívánság az élet fája« (Péld 13,12). c) Az ember lelke is ismeri a vágyódást (Zsolt 42,2k; 84,3; Ézs 26,9; 58,2). d) Egészen kivételesen Istennel kapcsolatosan is használatos a fogalom: Isten a Sionon kíván lakni (Zsolt 132,13), ő véghezviszi azt, amit lelke kíván (Jób 23,13). e) Az ÓSZ elítéli a gonosz vágyakat és kívánságokat. Így tiltja a Tízparancsolat 10. parancsolata (2Móz 20,17; 5Móz 5,21) az idegen vagyon utáni vágyat (beleértve, mint tulajdont, a felebarát feleségét is!). Az erkölcsi érzék fejlődésével egyre inkább erősödik az a felismerés, hogy az Istennel szembeni engedetlenség forrása a gonosz vágy és a kívánás: »a bűnös lelke rosszat kíván« (Péld 21,10).
2. Amíg az ÓSZ ismeri a legitim, jó, hasznos vágyakat és kívánságokat, addig a rabbinikus zsidóság gondolkodása a szexuális vágyra szűkíti, ill. fokozza le az emberi kívánságokat és természetesen tabuizálja is azokat. A rabbinikus teológia kialakítja a »gonosz vágy« (jécer hárác) tanát, amely szerint e gonosz vágyak ellen egyedül Isten segítségével lehet védekezni (pl. Pirq. Abót 4,2). Ellentétben a g. gondolkodással, a vágyak nem az emberi lélek zűrzavarát jelzik, nem is az értelem elleni lázadással azonosak, hanem az Isten elleni bűnös lázadás forrásai. A legjobb védekezés ellenük a törvény szorgos tanulmányozása (pl. Abódah zara 5b).
3. Az ÚSZ ismeri ugyan a LXX alapján az erkölcsi értelemben semleges, ill. pozitív kívánságokat (Mt 13,17; Lk 15,16; Fil 1,23; 1Thessz 2,17; Zsid 6,11), a teológiai hangsúly azonban mégis a gonosz vágyra, kívánságra helyeződik. A Tízparancsolatot, a parancsolatok alapjelentéseit leszűkítve, egyszerűen a »Ne kívánd!« parancs foglalja össze (Róm 7,7; 13,9; vö. 2Makk 2,6).
Ugyancsak negatív értelemben használatos a fogalom a Mt 5,28-ban (nemi vágy) és Mk 4,19-ben (gazdagság). Mindkét helyen nyilvánvaló, hogy Jézus a kívánságot olyan bűnnek tekinti, amelynek romboló hatását nem csökkenti az, hogy csak gondolatban, az ember képzeletvilágában játszódik le.
Különösen Pál apostol vázolja fel a bűnös kívánság erejét. A test hajlik a bűnre (Ef 2,3; Gal 5,16kk), gonosz tettekre ösztönöz. A kívánságok sokfélék lehetnek (Róm 1,24.27: nemi vágy; 1Tim 6,9: gazdagság; vö. Tit 3,3 és különösen Gal 5,16–21). A páli levelekben újra és újra előfordul az a Róm 6,12-ben megfogalmazott gondolat, miszerint a gonosz kívánságok rabjai a bűn uralma alatt élnek (Ef 2,3; 2Tim 3,4kk; Tit 3,3). A vágyak rabszolgává teszik az embert, megtévesztik (Ef 4,22).
A vágyakkal szemben csak az Isten Lelkével megajándékozott hívő tud védekezni (Gal 5,16). Ilyenkor ugyanis az Isten Lelke a meghatározó erő az ember életében és nem a kívánságok (Ef 4,23). Az Istennek odaszentelt élet (Róm 6,13) az igazság fegyverével harcol a bűn ellen. Az »új ember felöltözése« (Ef 4,22) a régi embernek és kívánságainak az elvetését jelenti, hogy ezentúl Isten törvénye legyen meghatározó az életében (Róm 6,12; Ef 4,22.24; Tit 2,12kk).
A jánosi iratok még inkább elmélyítik a páli látásmódot. A kívánság gyökere nem az emberben van, hanem a »világból« (1Jn 2,16), sőt magától az ördögtől származik (Jn 8,44). Ezért a gonosz kívánságok a világgal együtt fognak elmúlni (1Jn 2,15kk).
A katolikus levelek szintén ebben az irányban gondolkodnak. Jak 1,15 szerint a bűn szülőanyja a kívánság. Ezért szól az intés: tartózkodjatok a testi vágyaktól (1Pt 2,11; 2Pt 2,10–18), amelyeket azután az 1Pt 4,3 precízen fel is sorol.
A hívők nem emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint élnek.
VG
