Kő, kőzet
Kő, kőzet Palesztina, geológiai adottságánál fogva, gazdag kőzetekben (h. 'eben, g. lithosz).
Profán területen sokféle célra használták. Készítettek belőle szerszámokat és fegyvereket. A kőből készült kézimalmokat napjainkban is használják. Az építészetben korán kiemelkedő szerepet kapott. Míg Egyiptomban és Mezopotámiában a régi időkben csak templomokat és palotákat építettek kövekből, Palesztinában már a kerámia előtti neolitikumban voltak kőből épített házak, falak (pl. Jerikóban Kr. e. 7. évezred). Salamonnak igen sok kőfaragója volt (1Kir 5,29; 7,9). A kőházak építése a gőg kifejezője is volt (Ézs 9,9; Ám 5,11).
A parittyások kezében félelmes fegyver volt (1Sám 17,40kk; 2Sám 16,8). A halálos ítélet végrehajtásának egyik módja volt a megkövezés (5Móz 17,7; Józs 8,7). Mérésnél (Péld 16,11) ma is használják. A kutakat (1Móz 29,2kk), sírokat (Mt 27,60) kővel fedték be, a határokat kővel jelölték (1Móz 31,51; Ézs 19,19). A szántóföldeket, kerteket meg kellett tőle tisztítani (Ézs 5,2; Mk 4,5.16), az ellenség földjét sokszor teleszórták vele (2Kir 3,19).
Vallási, kultuszi tekintetben a köveknek igen nagy jelentősége volt. Isten a tíz igét kőtáblákra írta (2Móz 31,18). Az oltárt faragatlan kövekből kellett építeni (2Móz 20,25; 1Kir 18,31). Kőkéssel kellett körülmetélni a gyermekeket (2Móz 4,25; Józs 5,2). Számos emlékoszlopot emeltek kőből, mind kultuszi, mind profán célból (1Móz 28,18; 31,45; Józs 24,26k; 1Sám 6,14k; 7,12).
Gazdag szimbolikus jelentésvilága is. Az élet, az ember szíve, kemény, mint a kő (Péld 27,3; 2Móz 15,5; Jób 6,12; 41,16; Ez 11,19; 36,26). Isten a kövekből is támaszthat fiakat (Mt 3,9; Ézs 51,1k), kenyérré változtatja a köveket (Mt 4,3). Jézus a szegeletkő, amit az építők megvetettek (Lk 20,17; Zsolt 118,22; Ézs 8,14; 28,16; Dán 2,34k). A keresztyének élő kövekként épülnek Isten templomává (1Pt 2,4k). A kövek némák, de jaj az embernek, amikor kiáltanak (2Móz 15,16; Hab 2,11; Lk 19,40). (Ld. még ÁSVÁNYOK)
NA
