Kornéliusz
Kornéliusz Római százados Cézáreában. Péter vezette őt Krisztushoz. Őt tekintik az első pogány keresztyénnek (ApCsel 10). Az ún. itáliai kohorsznak volt a századosa. Jámbor és istenfélő hírben élt egész házanépével együtt. Egy nap látomásban azt a parancsot kapta, hogy hívassa Péter apostolt. Péter azonban zsidó létére nem akart egy pogány házába betérni. Ekkor őt is látomásban utasítja Isten, hogy amit Ő megtisztított, ne tekintse tisztátalannak. Így aztán Péter elmegy Kornéliusz embereivel, hirdeti nekik az evangéliumot és Kornéliuszt valószínűleg a házanépével együtt – megkereszteli. Beszéde alatt a Szentlélek kitöltetett a jelenlevőkre, aminek a nyelveken szólás volt a jele.
Pétert, Jeruzsálembe visszatérve, hevesen támadták a zsidók (ApCsel 11,2–3). De végül Péter bizonyságtétele után Istent dicsőítve így szóltak: »Akkor tehát a pogányoknak is megadta az Isten a megtérést az életre« (11,18). Ez a keresztség tehát elvi jelentőségű lett, mert itt mutatta meg Isten Péternek és rajta keresztül a többi egyházi vezetőnek Jeruzsálemben, hogy a pogányok körülmetélés nélkül is felvehetők a Krisztus egyházába. Ez a döntés óriási távlatokat nyitott meg a keresztyénség előtt. Később ez a kérdés a témája a jeruzsálemi zsinatnak is (ApCsel 15).
Van olyan vélemény is, hogy Kornéliusz csak magánemberként élt Cézáreában, mivel nem bizonyított, hogy I. Agrippa király idejében ott itáliai kohorsz állomásozott volna. A feliratokból csak az igazolható, hogy a 2. itáliai kohorsz Kr. u. 69–157 között állomásozott Szíriában.
