Kovász
Kovász A kenyérsütéshez használt kelesztő anyag (g. zümé).
Az ókorban gyakran tekintették a kelést romlási-rothadási, vagy romlást-rothadást előidéző folyamatnak. Ugyanez a szemlélet megvolt a zsidóságnál is, ahol a klíma miatt a kelési-erjedési folyamatok »tisztátalannak« számítottak. Természetesen ismerték a kelés és erjedés pozitív folyamatát is.
Jézus példázataiban, képes beszédeiben mindkét értelemben használja a kelés, kovász kifejezéseket. Mt 13,33-ban (vö. Lk 13,21) hangsúlyozza a kis mennyiségű kovász erejét: olyan nagy hatású, hogy megkeleszti a három mérce lisztet is. Isten országa ehhez a kovászhoz hasonló: áthatja az egész világot (vö. Mt 5,13 hasonló gondolata!). Ezekben a példázatokban a kovász valami jó.
A »kovász« negatív értelmében beszél Jézus a »farizeusok kovászáról«, vagyis a farizeusok hatékony tanításairól, amelytől óvja tanítványait (Mt 16,6; Mk 8,15; Lk 12,1).
Ugyancsak negatív értelemben használja a kifejezést Pál az 1Kor 5,6–8-ban (vö. Gal 5,9). Pál számára a zümé jelenti a régit, a romlottat-rosszat, a tisztátalant és hazugot. A kovásztalan (azüma) pedig a zümé-től való szabadságot: a tisztaságot, az igaz voltot. Ebben a képben a gyülekezet a tészta, a bűn a kovász, amely átjárhatja a tésztát. A megtérés tehát új, kovászmentes tésztát hoz létre. Ezért a megtértek »kovásztalanok« (azümoi); Az új élet ünnepén Krisztus a páskabárány. Ő kéri és lehetővé is teszi a megújulást. (Ld. még KOVÁSZTALAN KENYÉR)
