Lákis
Lákis Palesztina egyik legrégibb, legjelentősebb, hadászatilag kulcsfontosságú városa. Már a réz-kőkorszakban lakott hely volt.
Kezdetben a völgyben lévő barlangokban laktak. Kr. e. a 3. évezred közepe táján költöztek a völgy fölé emelkedő dombra, a barlangokat azután temetkezésre használták. Az ősatyák korában a hikszoszok építették ki megerősített várossá (Kr. e. 18–16. szd.). A Kr. e. 16. szd. közepe táján az egyiptomiak elűzték a hikszoszokat, Lákis is a kezükre került, s Lákis, más, korabeli palesztinai városokhoz hasonlóan, városkirálysággá alakult, amely az amarnai-levelekben is szerepel. E korszak legjelentősebb régészeti lelete egy kánaáni templom maradványa, oltártalapzattal, italáldozati edényekkel. A honfoglalás során Józsué elfoglalta (Józs 10,1–5.31–33). Ezután egy ideig lakatlan volt. Salamon uralkodása idején az egyik júdai kerület központja volt. A 2Krón 11,9 szerint Roboám építtette ki megerősített várossá. Az asszír háborúk korában a legerősebb júdai városok közé tartozott. Kr. e. 701-ben Szanhérib elfoglalta (2Kir 18,14–17), s ezt olyan nagy katonai sikernek tekintette, hogy ninivei palotájának falán domborműves ábrázolásban megörökíttette. Az asszír hadjárat után újjáépítették, s Júda egyik legfontosabb védőbástyája volt, ami a babiloni hadjárat során utolsóként esett el Jeruzsálem elfoglalása előtt (Kr. e. 586; Jer 34,7; Mik 1,13). A perzsa korban ismét újjáépült, és közigazgatási székhely volt (Neh 11,30). A Kr. e.-i 2. szd.-ban végleg elpusztult. Romjait a mai Tell ed-Duwer dombja őrzi, amit 1932-ben kezdtek el feltárni. A talált osztrakonok (21) között vannak az ún. lákisi-levelek, amiket Jóásnak, Lákis parancsnokának írt egy tisztje, Hósajahu, valamelyik közeli őrhelyről vagy városból. Ezek fontos tudósításokat tartalmaznak a közeledő végveszedelemről, s utalás történik bennük a prófétára (valószínűleg Jeremiásra), akire nem hallgattak.
