Laodicea
Laodicea Kis-Ázsiában, a Likosz folyó bal partján állt valamikor Diospolis, az ősi frígiai város. Romjai felett II. Antiokhosz Theosz szíriai király Kr. e. 250-ben új várost alapított, amelyet a feleségéről Laodiceának nevezett el. Ez lett Frígia fővárosa. Rómához hasonlóan hét dombra épült és nagy kiterjedésű kőfalak vették körül.
Kr. e. 133-ban csatolták a Római Birodalomhoz. A császárság virágkorában már Phrygia Magna egyik nagy és gazdag kereskedővárosa. Plinius római történetíró »Urbe celeberrima«-nak, »Híres városnak« nevezi (5,29). A kis-ázsiai textiliparnak is itt volt a központja. A rómaiak ennek a városnak is megkezdték a hellenizálását. Három márványból épített színháza volt. Leghíresebb fia Zeno rétor. Ebben az időben keletkezett híres gyógyszerész főiskolája. Kollurion nevű szemgyógyító írját Galenus, az ókori világ leghíresebb orvosa is ajánlja. Lakói jómódú emberek lehettek, mert amikor Kr. u. 17-ben, majd 61-ben Hierapolisszal és Kolosséval együtt egy földrengés elpusztította, nem fogadta el Tibérius császár segítségét és pár év alatt saját erejéből újjáépült (Tacitus római történetíró, Annales 14,27).
Bár Laodiceában igen korán volt keresztyén gyülekezet, annak keletkezéséről semmit sem tudunk. Talán Pál efezusi tartózkodása idején jutott el ide az evangélium. Pál személyesen nem ismerte őket, de sokat gondolt rájuk és a kolosséiakhoz írt levelében úgy rendelkezik, hogy azt olvassák fel Laodiceában is (Kol 2,1; 4,13–16). Úgy tűnik, Epafrász is munkálkodott közöttük (Kol 4,12). Lehet, hogy Pál hozzájuk is írt levelet, ami Pál több más levelével együtt elveszett. Markión óta tartja magát az a vélemény, hogy a bizonytalan címzésű kánonbeli efezusi levél lenne a laodiceai levél. A legismertebb a Jelenések könyvében olvasható levél a laodiceai gyülekezethez (Jel 3,14–22).
