Legenda
Legenda Szájhagyományban fennmaradt, vallásos jelentőségű, csodás elemeket (pl. TEOFÁNIA) tartalmazó elbeszélés, melyet később írásba foglaltak és elfoglalta helyét az ÓSZ-i kijelentés valamelyik pontján, magyarázva annak egyik vagy másik mozzanatát. Tárgya általában szent emberrel (pap, próféta), szent hellyel, szent idővel (ünnep) kapcsolatos (ld. KULTUSZ-LEGENDA).
E legendák tanulsága: Izráel emlékezetében mélyen gyökerezett, hogy a Kultuszt istentől kapta. Ezt sugározzák a SZÖVETSÉG LÁDÁJÁról szóló elbeszélések (1Sám 4–6; 2Sám 6). Az oltáron égő tűz fontosságáról szól, hogy az Úr tüze emészti meg a szent sátrat fölszentelő áldozatot (3Móz 9,22–24), angyalé Ofra áldozatát (Bír 6,11–24), mennyei tűz Illését (1Kir 18). A PÁSKA (2Móz 12,1–13,16), a körülmetélés (1Móz 17; 2Móz 4,24–26; Józs 5,2–9) eredetéről, fontosságáról ősi szövegek szólnak.
A szent emberek esetében papokról sokkal kevesebb maradt fenn, mint prófétákról. Áron kiválasztottságáról szól a Kórah lázadás és a kivirágzott vessző (4Móz 16k). A papi szolgálat kizárólagosságáról Uzzijjá poklossága (2Krón 26,16–21). Az 1Sám 1–4 inkább negatív képet rajzol a papokról.
Prófétákról szóló legenda sokkal több van. Eltekintve a MÓZES alakját körülvevőktől, aki Izráel számára prófétánál sokkal több volt, a következők találhatók az ÓSZ-ben: Sámuel (1Sám 1–4; 15), a silói Ahijjá (1Kir 11,29–39; 14,1–18), egy névtelen próféta (1Kir 13,1–32), Illés (1Kir 17; 18; 21), Elizeus (2Kir 2kk), de ide sorolhatók az Ézs 36–39-ben följegyzett történetek is. Mindez a prófétai szolgálat fontosságáról beszél Izráel történetében.
A Dán 1–6-ban hitvallók legendái vannak följegyezve, akiket ugyan Isten megment, de hitükért a kínhalált kockáztatták. (Ld. még FORMATÖRTÉNET)
CP
